A nagy lehetőség, ami mindent megmutatott
Néhány hónapja kaptam egy hatalmas felkérést. Egy olyan eseményre hívtak előadni, ahol több száz ember előtt beszélhettem volna, számomra hatalmas nevekkel egy színpadon. Régebben azonnal igent mondtam volna – még akkor is, ha belül valami hevesen tiltakozott. De most másképp történt.
Már néhány éve érlelődött bennem, de az elmúlt hónapokban tudatosan átrendeztem a prioritásaimat. Rájöttem, hogy nem akarok mindenáron a következő lépcsőfokra lépni egy olyan szakmai területen, ami nem tölt fel maradéktalanul. Szeretem, amit csinálok, vannak kifejezetten jó részei, de az igazi szenvedélyem az írás – és ezt akarom építeni. Mégis, amikor megkaptam a meghívást, először összeszorult a gyomrom. Hatalmas lehetőség volt, és valahol ott bujkált bennem a félelem, hogy ha most nemet mondok, talán örökre bezárok egy ajtót. Lehet, hogy így is történt.
De az is lehet, hogy csak kinyitottam egy másikat. Olvass még a témában
Mintha a sors azt kérdezte volna tőlem: „Na lássuk, korábban tényleg komolyan gondoltad-e, hogy magadat választod?” És én végre azt válaszolhattam: „igen, most már komolyan”. Úgyhogy nem azonnal, de megköszönve a megtisztelő felkérést, kihátráltam az ajánlat mögül. Elesetem ezzel további lehetőségektől? Biztosan. Lemondtam egy csomó pénzről? Nem is kérdés. Mégis azt hiszem, ez volt az egyik legfontosabb döntésem az utóbbi időben. Nem azért, mert elutasítottam valamit, ami sokaknak álomlehetőség lett volna, hanem azért, mert először éreztem, hogy nem félelemből döntök, hanem belső békéből.
Nem volt bennem bűntudat, nem magyarázkodtam, nem éreztem, hogy bárkinek bizonyítanom kellene. Egyszerűen tudtam, hogy most magamat választottam és ez igazán felemelő volt számomra.
