A nemet mondás megtanulása nálam hosszú folyamat volt. A megfelelési kényszer mélyről jön – az ősi ösztönből, hogy a „törzs” elfogadjon, hogy a közösséghez tartozzak. Ma már tudom, hogy ez nem gyengeség, hanem egy nagyon is emberi mechanizmus. De ahhoz, hogy valóban szabad döntéseket hozzak, meg kellett tanulnom tudatosan kezelni ezt az ösztönt.
Az „igen” ára mindig egy „nem”
Sokáig nem gondoltam bele abba, hogy minden egyes igenem egy másik dologról való lemondást jelent. Nem éreztem át, hogy amikor elfogadok egy új feladatot, azzal automatikusan nemet mondok az énidőre, a pihenésre, a családomra – vagy épp saját magamra, a komfortérzetemre, a lehetőségre, hogy ne idegeskedjek hónapokon keresztül egy néhány órás esemény miatt.
De ahogy az szerencsés esetben lenni szokott, az ember lánya dolgozik önmagán, és amikor eljön az ideje, akkor megérkezik a felismerés. Amikor rájöttem, hogy az „igennek” mindig ára van, hirtelen minden a helyére került. Többé nem tudtam és nem is akartam ugyanazzal a könnyedséggel beleugrani mindenbe. Meg kellett tanulnom, hogy a lelki békém legalább annyira fontos, mint a szakmai előrelépésem. Olvass még a témában
Miért nem tudják az olaszok elrontani a napjukat? 3 szicíliai szokás, amit azonnal hazahoztam magammal
Tegnap még szeptember volt, holnap meg már karácsony?
Ha ebben a hónapban születtél, először mindig valaki lelkébe szeretsz bele
6 dolog, amire a 40-hez közeledve végre nem vagyok hajlandó több energiát pazarolni
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
