A megerősítés váratlan gesztusa
Amikor hat évvel ezelőtt a kislányom édesapja mégis feltette a nagy kérdést, a boldog igenem nem egy habos-babos lakodalomnak szólt, hanem annak a gesztusnak, amellyel kifejezte: ő gond nélkül szorosabbra fűzné a szálakat.
Akkoriban ezt inkább csak egy érzelmi megerősítésnek tekintettem, mintsem egy sürgető feladatnak, így a gyűrű szépen lassan a mindennapjaink részévé vált anélkül, hogy az anyakönyvvezetőhöz siettünk volna.
Az élet zajlott tovább a maga medrében, és bár a szándék megvolt, a hétköznapok sodrásában a papírok rendezése továbbra is a „majd egyszer” kategóriába került. Kellett egy jelzés a sorstól, egy olyan momentum, ami kizökkent minket a megszokott rutinból és rámutat arra, hogy a halogatás luxusa nem tart örökké.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
