Vannak pillanatok, amikor az élet halkan, mégis könyörtelenül odalép és megmutatja, mennyi minden fölött siklunk át minden nap. Ez lehet egy beszélgetés vagy egy szituáció, ami váratlanul fejbe kólint, és hirtelen minden más megvilágítást kap.
Én általában a jóra koncentrálok – erre tréningeztem magam hosszú éveken át, és ez tartott meg a mélypontokon is. De néha a valóság megállít. Egy fájdalmas tapasztalat után például napokig annak örültem, hogy újra tudok járni segítség nélkül.
Ugyanilyen ébresztő jelleggel bírt egy nemrég olvasott összefoglaló is, amely arról szólt, milyen tevékenységek számítanak hétköznapinak azok számára, akik tehetősebbek – és ugyanaz mennyire ritka ünnep mások életében. Hirtelen belém hasított, milyen sok mindenben vagyok szerencsés. Még úgy is, hogy ezért a szerencséért éveken át keményen dolgoztam. Olvass még a témában
Étteremben enni – amikor a hétköznap is ünnepnek számít
Ma már szinte rutin, hogy hetente egyszer-kétszer rendelünk valamit, vagy beülünk valahová a barátainkkal, esetleg kettesben. Mindig elámulok az árakon, de mégis: a hónap végén nem kell azon izgulnom, hogy belefér-e a büdzsébe, ha nem én főzök az adott napon.
Közben viszont a statisztikákból látszik, hogy sok családnak már egy gyorséttermi vacsora is a „különleges alkalom” kategóriája.
