Véleménycikk: Schuszter Borka
Sokáig azt hittem, hogy a halogatás egyszerűen lustaság. Miért is tettem volna másképp, amikor szinte belénk van nevelve, hogy így gondoljunk rá?
Ha nem csináltam meg valamit időben, akkor biztos nem voltam elég fegyelmezett, nem akartam eléggé, vagy egyszerűen csak „ilyen típus” vagyok. Ez a gondolat viszont nemhogy segített volna, hanem inkább még jobban belenyomott egy spirálba: minél többet halogattam, annál rosszabbul éreztem magam, és minél rosszabbul éreztem magam, annál nehezebb volt elkezdeni bármit.
A megoldást a teljes szemléletváltás jelentette
A halogatás nem egyenlő a lustasággal. Sokkal inkább egy jelzés – valamiért nem akarunk vagy nem tudunk beleállni egy feladatba. És ha ezt lustaságnak bélyegezzük, akkor pont azt a lehetőséget vesszük el magunktól, hogy megértsük, mi történik valójában. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. augusztus 28. a numerológia szerint: bátorság és belső erő
„Miért vagytok ilyenek…?” kérdeztem a férfiaktól és a válaszok többsége vegytiszta agresszió volt
„A ‘családfő’ egy napot nem tud lemenedzselni a gyerekekkel” – Ha a férfiak a vezetők, akkor miért a nő hoz meg minden döntést?
Ezt hozza 2026. augusztus 21. a numerológia szerint: szívből jövő öröm
Nálam például sokszor a szorongás állt a háttérben. Ha egy feladat túl nagynak tűnt, ha nem volt egyértelmű, hogyan kellene nekiállni, vagy ha attól féltem, hogy nem fog sikerülni, inkább elodáztam. Ez persze rövid távon megkönnyebbülést hozott – hiszen „most nem kell vele foglalkozni” –, de hosszabb távon csak növelte a feszültséget.
Máskor a perfekcionizmus volt a ludas. Az az érzés, hogy csak akkor érdemes elkezdeni valamit, ha már pontosan tudom, hogyan fog kinézni a végeredmény. Ha nincs meg a fejemben a „tökéletes” kép, inkább bele sem kezdek. Ez viszont egy csapda: a legtöbb dolgot nem lehet előre tökéletesen kitalálni, csak menet közben alakul.
És ott van az is, amikor egyszerűen túl sok a feladat. Amikor annyi minden van a listán, hogy nem tudom, melyikkel kezdjem, és végül egyikkel sem haladok.
Ilyenkor a halogatás szinte egyfajta túlélési stratégia: ha nem csinálok semmit, legalább nem kell dönteni.
Az egyik legfontosabb felismerésem az volt, hogy a halogatás ellen nem a szigor a leghatékonyabb eszköz. A „szedd már össze magad” típusú belső monológ csak tovább növeli a nyomást, és még kevésbé teszi vonzóvá a feladatot. Ami viszont segít, az az, ha kicsit kíváncsibban állok hozzá: miért nem akarom ezt most megcsinálni?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
