Véleménycikk: Schuszter Borka
Talán megfogadtad, hogy te soha nem fogod ezt mondani a saját gyerekednek, aztán egy fárasztó nap végén, amikor már századszor kérnek tőled valamit, egyszerűen kicsúszik a szádon. És abban a másodpercben nemcsak a gyerekedre nézel, hanem egy kicsit arra a gyerekre is, aki te magad voltál.
Nekem az a legnehezebb ebben, hogy hiába tudom pontosan, milyen érzés volt a másik oldalon állni, attól még nem mindig vagyok képes automatikusan képes másképp csinálni. A felismerés ugyanis csak az első lépés. A régi mintákat felülírni sokkal több munkát igényel annál, mint hogy elhatározzuk: mi majd jobban csináljuk.
A gyerekkorunkból sokkal többet viszünk magunkkal, mint gondolnánk
Nemcsak a szép emlékeket, a családi hagyományokat vagy azt, ahogyan a szüleink szeretetét megéltük. Hanem azokat a mondatokat is, amelyekről talán már rég elfelejtettük, milyen mélyen belénk égtek. Olvass még a témában
Feladtam, vagy csak rugalmasan alkalmazkodtam? Így válts nézőpontot
„Ha sírt, azonnal ment a pofon” – Így sebzi meg egy anya a fia lelkét
„A nőknél bűntudat és sírás, a férfiaknál düh és alkoholizmus” – Hogyan mutatkozik meg a depresszió a két nemnél
„A gyerek nem akart sapkát viselni, az anyja ráhagyta, erre kapott egy fülgyulladást” – Az engedékeny nevelés kemény következményei
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
