Nem kivételeznek velem
Pár héttel később, a Concorde Értékpapír Zrt. legfelső emeleti irodájában Túri Demeterrel beszélgetve aztán érzékelem, hogy valódi, friss szelek fújnak a rehabilitációs munkaerőpiacon. „Titkársági kisegítő vagyok, és mindent szeretek a munkámban – jelenti ki a 29 éves, Asperger-szindrómás fiatalember. – Az ügyféldokumentumokat kell bevezetnem a számítógépes táblázatokba. Nagy dolog, hogy 2009 óta ilyen jó munkahelyem van, mert nehéz munkát találni. Akkor kerültem felfutó pályára, amikor elkezdtem a kisegítő általános iskolát, ahol osztálykitűnő lettem, szavalóversenyeken indultam, az iskolai színdarabokban főszerepet játszottam. Még a gépírók válogatottjával is indultam versenyeken” – büszkélkedik a múltjával a heti 3×6 órában dolgozó, választékosan beszélő férfi.
Nem néz rám, nem is az irodából kecsegtető panorámára fókuszál, egy-egy pontot figyel, ahogy mesél magáról kedvesen, nagy nyitottsággal. Dísznövénykertész és gépíró-szövegszerkesztői végzettségével nem talált állást, így került a nagypapája révén az értelmi fogyatékosok munkavállalását felvállaló Salva Vita Alapítványhoz, ahol – különböző pszichológiai tesztek segítségével – a témában érzékeny brókercéget ajánlották mint lehetséges munkáltatót. Demeter – akinek édesanyja és két testvére is autista –, azt mondja, a beilleszkedéssel nem volt gondja, mindenki nagyon szereti, és semmilyen kiváltsága nincs, ha csak az nem, hogy nem a többiekkel dolgozik a nagy légtérben, hanem egy kisebb, intimebb irodában. – Két-három éves koromban derült ki, hogy Asperger-szindrómám van, emiatt akadnak nehézségeim, de sok mindent magam intézek már. Ha kell, bankba, önkormányzathoz, postára járok, tudom, hogy kell feladni egy csekket, a boltban egyedül vásárolok. És még mindig tudok fejlődni. Ha hibázok valahol, figyelek, hogy másodszor ne kövessem el ugyanazt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
