Emlékszel még, milyen volt várni egy igazi levelet?
Nem pittyent a telefon a zsebünkben percenként (sokáig nem is volt telefonunk), nem láttuk a két pipát tudván, hogy a címzett elolvasta, amit írtunk. Legfeljebb azt találgattuk, hogy vajon odaért-e már a levél – és nem azt, hogy a másik csak a képernyőn nézett-e rá az üzenetünkre…
Régen egyszerűen csak vártunk. Nekem is volt néhány levelezőtársam és emlékszem, egy időben óriási sláger volt, hogy cserélgettük egymással a levelezőlapokat, borítékokat. Fel sem merült bennem, hogy valaha nem lesz izgalmas arra várni, ki ír vissza először és mit.
Minden nap lestem a postást, aztán a postaládát, és amikor végre ott volt a boríték… Nyomban feltéptem a levelet, aztán újra és újra elolvastam a sorokat. Miért volt ez olyan különleges? Nehéz utólag tudatosítani. Talán azért, mert éreztük, hogy valaki időt szánt ránk, tollat ragadott és nem utolsó sorban pénzt költött arra, hogy tartsa velünk a kapcsolatot. Értékesnek érezhettük magunkat, ami kamaszként igencsak sokat adott. Olvass még a témában
Kinek a hibája, ha a mesterséges intelligencia jobban megért, mint a párod?
Ez a 3 csillagjegy engedi el legnehezebben a szerelmet
A leghírhedtebb kísértetjárta helyek Magyarországon – egy részük ma is látogatható!
„Túl hangosan nevettem” – Mi az, amiért a nők elnézést kérnek, a férfiak viszont soha?
Ma másodpercek alatt elérünk bárkit a világban, ami nyilván nem kevés előnnyel jár, de pont ezért kiveszett az életünkből ez az érzés. És igen, küldhetünk egymásnak levelet papíralapon ma is, de mindannyian érezzük, hogy ez már messze nem ugyanaz – sőt, sokszor inkább csak erőltetett.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
