Kritikusan fontos, hogy ezekben az életévekben figyeljünk a gyermekek súlyára

Írta Szabó Erzsébet 2025.06.06.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Van valami egészen különös abban, ahogy a gyerekek nőnek. Egyik pillanatban gond nélkül rájuk adod a tavalyi nadrágot, a következőben meg már az is rövidnek tűnik, amit két hete vettél. A növekedésük nemcsak látványos, hanem – mint most kiderült – sorsfordító is lehet. Legalábbis, ami az egészségüket illeti. Egy friss, több ezer holland gyermeket követő kutatás szerint ugyanis az, hogy mi történik a gyerekek testsúlyával az első 6 évükben, jelentősen befolyásolja, mennyire lesznek hajlamosak túlsúlyra vagy elhízásra a felnőtté válásuk küszöbén.

Vicces, bájos vagy éppen veszélyes a túlsúly a babák esetében?

Sokan gondolják úgy, hogy „ez csak babaháj”, ami majd úgyis eltűnik és „nehogy már diétáztassuk a gyerekeket”. Néha így is van: időnként valóban felesleges az extra odafigyelés és tényleg „semmivé lesz” az a pár deka vagy kiló – de nem mindig. A rotterdami Erasmus Egyetem Medical Centerének kutatása szerint, ha egy hatéves gyerek testtömegindexe (BMI) magasabb az átlagosnál, akkor több mint kétszer nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos vagy elhízott 18 éves korára. Ez már önmagában is elég erős érv amellett, hogy ne legyintsünk rá, amikor a gyerek kicsit „pufibb”, mint a kortársai.

Egy idegen a repülőn felismerte a nagymamámat egy régi fotóról

A saját lányomnál is volt egy olyan időszak, amikor elkezdtem kicsit aggódni. Vékony kislány volt mindig, sőt, a védőnőnél sokszor bakancsban mértük meg, hogy legalább pár dekát „hozzácsaljunk” a végeredményhez. Látta rajta, hogy egészséges, tökéletesen fejlődik, de mindig csak a minimumot hízta, miközben a magasságát illetően a maximumot hozta. Aztán elsős-második korában megváltozott valami. Egyre szűkebbek lettek a ruhái és észrevettem, hogy szó szerint többet eszik egy nap, mint én. Már kezdtem izgulni, mi fog történni, aztán pár hét alatt két ruhaméretet nőtt és visszaállt a régi rend. Azóta is így „működik”: kicsit gömbölyödik, aztán hirtelen megnyúlik.

Ettől függetlenül is úgy érzem, hogy az általa elfogyasztott adagokra éppúgy kevésbé van ráhatásom, mint arra, mi kerül a tányérjára – főleg, ha az első 3 évét nézem, amikor még naphosszat itthon volt velem.