Amikor az első órán elkezdtünk ismerkedni az ászanákkal (még csak elméletben), a légzőgyakorlatokkal, és egyáltalán az egész mögöttes filozófiával, nem hittem el, hogy meg tudom csinálni. Nem vagyok én ilyen hajlékony, és egy kicsit távolinak éreztem a mondanivalót is. Szóval voltak félelmeim. Az oktató azonban a puszta jelenlétével megnyugtatott mindenkit.
Éreztem, hogy ez más. Ez nem a fitneszterem legtrendibb aerobic órája, ahol a hátsó sorban meghúzom magam.
Nem éreztem azt, hogy mindenki engem néz, hogy milyen béna vagyok. Fellélegeztem, hogy jó helyen vagyok. Belekezdtem hát eddigi életem egyik legnagyobb kalandjába, ahogy mondani szokták, kiléptem a komfortzónámból. Negyvenen túl már azt gondoltam, semmi újat nem tudhatok meg a saját személyiségemről, a működésemről, de ahogy ez lenni szokott ezekkel a komfortzónán túli élményekkel, rengeteget tanultam önmagamról.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
