Sokszor, sok helyzetben előfordult már velem, hogy fogadkoztam. Megígértem magamnak, hogy mindent máshogy csinálok, alkut kötöttem a sorssal, hogy ha valami sikerül, cserébe én is adok valamit. Szorgalmat, pozitív felfogást, változást. De persze ritkán (talán soha sem?) sikerült megvalósítanom. A mostani járványhelyzet azonban ismét arra sarkall, hogy ígéreteket tegyek magamnak.
Nem görcsölök annyit
Ha valaki, hát én vagyok az iskolapéldája, hogy milyen is az, amikor az ember lánya az égvilágon mindenen idegeskedik. Profi módon túlgondolom a legegyszerűbb szituációkat, és ha valami egy kicsit is kitér a megszokott mederből, azonnal a legrosszabb forgatókönyv jelenik meg a szemeim előtt.
Kanállal ette a pörköltet – ezért lett vége a kapcsolatnak
Ideges vagyok olyan apróságokon, amiken nevetni kellene, egyszerűen nem tudok könnyedén venni szinte semmit.
Ha vége a bezártságnak, megfogadom, hogy nem húzom fel magam nevetséges dolgokon, ügyetlenkedéseken. Nem rágódom majd éjszakákon át balul sikerült munkahelyi beszélgetéseken, félreértett mondatokon, amit mindenki rég elfelejtett rajtam kívül. Legalábbis megpróbálom.
