Amellett, hogy a saját nagymamámmal ápolt kapcsolatomat már soha, semmi nem tudja pótolni, látom, hogy a gyermekem miként tekint a nagyszüleire. Soha nem volt nálunk opció, hogy gátat szabjunk közéjük, és a helyzetünk is szerencsés, hiszen tényleg sok időt tudnak együtt tölteni.
Ugyanakkor ez manapság nem általános: rengeteg nagyszülő dolgozni kényszerül a nyugdíjas éveiben, vagy az újdonsült szülők olyan későn alapítanak családot, hogy a generációknak nincs alkalma megismerni egymást. Ez sajnos egy olyan körülmény, ami szinte elkerülhetetlennek tűnik a jövőre nézve, pedig óriási előnyökkel indulnak azok a gyerekek, akik sok időt tudnak a nagyszüleikkel tölteni.
Miért pont a nagyszülők?
Részben genetikai oka van annak, hogy a nagyszülők, különösen az anyai ági nagymama igazán egyedi kapcsolatot ápol az unokájával. Az anyai nagymama génjei a kutatások alapján sokkal erősebben öröklődik tovább az unokában, amire rátesz egy lapáttal az evolúció is: mindig biztosan lehet tudni, ki az anya, de az apákat illetően felmerülhetnek kétségek. De nem csak a különféle kutatási eredmények okolhatóak a kiemelkedő nagyszülő-unoka kapcsolata miatt.
Az idősebb generáció mindig tapasztaltabb, sokkal mélyrehatóbban lát bizonyos kérdéseket, másokat viszont jóval lazábban vesz.
Nagyobb türelemmel és odaadással fordulnak az unokák felé, hiszen nekik csak néhány órát, napot kell intenzíven a gyerekekkel lenni, miközben a szülők gyakran 0-24 órában jelen vannak és sok egyéb feladatot is ellátnak.
Persze, a nagyszülők sem tétlenkednek, de az biztos, hogy sokkal kevésbé görcsölnek rá a napi feladatokra. A fokozott figyelem és türelem oda vezet, hogy az unokák könnyebben és mélyebben megnyílnak a nagyszülőknek, akik csak még közelebb kerülnek hozzájuk azáltal, hogy segítenek a problémamegoldásban, a feszültségek feloldásában.
A pozitív nevelés eredményei
Egy amerikai felmérés alapján azok a gyerekek, akik sok időt töltöttek a nagyszüleikkel, könnyebben vették az óvodai, iskolai akadályokat, ugyanis a pszichológiai és társadalmi fejlődésük egyaránt kevesebb akadályba ütközött. Szociális képességeik ugyancsak kiemelkedőek voltak, sokkal inkább voltak együttérzők, kedvesek és törődők.
Óriási pozitívum az is, hogy a felmérés alapján a nagyszülők szinte zsigerből a pozitív nevelés alapelveit választják, tehát a hatalmaskodó fegyelmezés helyett a pozitív megerősítést vetik be.
Ezzel nem csak elmélyítik az unokával való bizalmi kapcsolatot, hanem az érzelmi intelligenciájukat és a helyzetfelismerő képességeiket is nagyban fejlesztik. Mindezeken túlmutat, hogy ez az amerikai felmérés azt a következtetést vonta le, hogy az unokáknak annál nagyobb az önbizalmuk, minél több szeretetet kapnak a nagyszüleiktől.
Kép: halfpoint/depositphotos.com
Erősödő öntudat
Bizonyított tény, hogy magabiztosabbak azok az unokák, akik rendszeresen hallgatnak régi, családi történeteket. Ezeket persze a szülők is mesélhetik (sőt, kell is mesélniük), de sokszor olyan történeteket tudnak a nagyszülők a felmenőkről, amiket még a szülőknek sem volt alkalmuk megtudniuk.
A kutatások alapján úgy tűnik, hogy ezek a szájról szájra terjedő, rokonságot érintő történetek megerősítik a gyermekek öntudatát, mintha erőt adna nekik, hogy tudják, honnan is származnak a gyökereik.
A nagyszülőknek is jó
Az már ebből a felsorolásból is kitűnt, hogy igazán megéri együtt lenniük a nagyszülőknek és az unokáknak, hiszen a fiatal korosztály rengeteget tanulhat az idősebbektől. Ugyanakkor nem csak a gyerekeknek tesz jót a közös időtöltés: azok a nagyszülők, akik sokat lehetettek unokáikkal, fizikailag és mentálisan is jobban őrizték egészségüket.