A kora gyermekkori érzelmi magány nyomai alapvetően formálják a felnőttkori igényeinket és reakciónkat. Mindezt mi sem igazolja jobban, minthogy az alábbi hat, teljesen átlagos mondat sokkal mélyebben megérint téged, mint másokat.
„Ezt nyugodtan bízd csak rám!”
A korai magány egyik legjellemzőbb következménye a túlzott önállóság. Ha olyan felnőtté váltál, aki gyerekként megtanulta, hogy csak saját magára számíthat, valószínűleg nehezen engeded el az irányítást, és a segítségkérést a gyengeség vagy a kiszolgáltatottság jelének tekinted.
Amikor a partnered vagy egy közeli barátod magától értetődő természetességgel fellép, és levesz egy feladatot a válladról anélkül, hogy cserébe bármit is elvárna, az eleinte akár gyanakvást is kiválthat belőled. Idővel azonban ez a tapasztalat átírhatja a belső forgatókönyvedet: megmutatja neked, hogy a felelősség megosztható, és a terheket nem kell mindig egyedül hordoznod. Olvass még a témában
„Arra neveltek, hogy nekem sosincs igazam” – Ezért olyan nehéz felnőtt nőként kilépni a jókislány szerepből
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
Bájosak, stílusosak és igazságosak: ezért szeretünk annyira a Mérlegek társaságában lenni
Miért kiált a bőröd a nyár után? Teszteld, milyen regeneráló rutinra van szükséged szeptemberben
Az ilyen kezdeményező segítségnyújtás – amikor automatikusan átvállalnak tőled egy-egy szervezési vagy házimunkát – megteremti számodra egy eddig ismeretlen közeg, a pihenés és a biztonságos jelenlét lehetőségét.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
