Amit mindebből tanultam…
Azt, hogy mindannak ellenére, amit a munkakultúra belénk nevelt, a testünk nem ellenség. Nem is házsártos, túlérzékeny, hisztis szerkezet. A testünk olyan, mint egy jó szándékú barát: vele együtt tudunk dolgozni, értünk van, de nekünk is oda kell figyelnünk az ő igényeire, mert ha kizsákmányoljuk, könnyen és gyorsan megromlik a kapcsolat.
A legnagyobb felismerésem pedig ez: a fájdalom és a diszkomfort nem az élet természetes velejárója. Nem kell hősnek lenni. Nem kell kibírni. Nem kell megszokni. Lehet és kell segítséget kérni. De ehhez az első lépés az, hogy elhisszük: megérdemeljük, hogy jól legyünk.
Következő cikkünkBenned is felmerült, „mi lett volna, ha” az exeddel maradsz? – Ezért hagyd abba ezt a gondolatmenetetEgy beszélgetés, egy ismerős emlék, vagy akár egy látott film is előhozhatja a múlt fájdalmát, és hiába vagyunk boldog új kapcsolatunkban vagy éppen egyedül, mégis elfog a nosztalgia: „Mi lett volna, ha?” A „mi lett volna, ha” gondolkodás első sorban azért mérgező, mert a bizonytalanság érzését erősíti bennünk. Amikor az…Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
