Ha valakiről azt mondják, hogy „álmodozik”, „nem ott jár az esze”, vagy éppen „magában beszél”, ez általában valami negatív megjegyzés része szokott lenni — mintha mindez a figyelmetlenség vagy különcség jele volna. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy ezek a viselkedések nem feltétlenül a koncentráció hiányát jelentik, hanem sokkal inkább az agy aktív, kreatív működésének jelei lehetnek.
Amikor az elméd elkalandozik
Az elkalandozó figyelem, vagyis amikor a gondolataink váratlanul „átlépnek” a jelen feladaton, sokáig a gyenge fókusz vagy fegyelmezetlenség tipikus jegyeként szerepelt a közgondolkodásban. Valójában azonban ez a mentális jelenség — amelyet angolul mind-wandering-nek hívnak — a kreativitással és kognitív rugalmassággal is összefüggésbe hozható.
Egy 2025-ös kutatás, ami több mint 1300 felnőtt bevonásával készült, azt találta, hogy azok, akik tudatosan engedik elkalandozni a figyelmüket — tehát nem akaratlanul, hanem szándékosan hagyják, hogy az elméjük más utakra térjen — jobban teljesítettek kreatív próbákon. A neurológiai adatok szerint ez a hatás összefügg a nagy agyi hálózatok közötti fokozott kommunikációval, ami segítheti a problémák új nézőpontba helyezését és a rugalmas gondolkodást. Olvass még a témában
Más kutatások alapján az elkalandozó gondolatok segíthetnek a memóriakonszolidációban és a célokkal kapcsolatos információk feldolgozásában is — vagyis az elkalandozás nem random „üresjárat” az agyban, hanem aktív háttérmunka.
Természetesen nem arról van szó, hogy előnyünkre válik, ha minden nap minden feladat alatt elkalandozunk, de amikor ez mértékkel történik, és tudatosan vissza tudunk térni a fókuszhoz, az egy valódi mentális erőforrás lehet.
