Ami zavar bennem, javítsd meg magadban!
Még élénken él bennem a kép, amikor megláttam ezt a feliratot egy könyv borítóján. Rögtön elgondolkodtam, hogy valóban mennyi mindent kellene magamban megjavítanom. A dolog
odáig fajult, hogy addig nem ismert tulajdonságokat is felfedeztem, jobban mondva beleláttam
magamba. Akkoriban nagyon zavart egy közeli ismerősöm kétszínűsége. Folyamatosan
pletykált, néha egész rosszindulatú szándékkal. Ez annyira zavart benne, hogy meg is
szakítottam vele a kapcsolatot.
Majd megláttam ezt a feliratot és elgondolkodtatott. Időközben viszont rájöttem arra, hogy én egyáltalán nem ilyen vagyok. Nem szeretek kibeszélni másokat
és a rosszindulat szintén nagyon távol áll tőlem. Ezt gyorsan le is választottam magamról és
megállapítottam, hogy nem mindig csak az zavarhat másban, ami magunkban is.
odáig fajult, hogy addig nem ismert tulajdonságokat is felfedeztem, jobban mondva beleláttam
magamba. Akkoriban nagyon zavart egy közeli ismerősöm kétszínűsége. Folyamatosan
pletykált, néha egész rosszindulatú szándékkal. Ez annyira zavart benne, hogy meg is
szakítottam vele a kapcsolatot.
Majd megláttam ezt a feliratot és elgondolkodtatott. Időközben viszont rájöttem arra, hogy én egyáltalán nem ilyen vagyok. Nem szeretek kibeszélni másokat
és a rosszindulat szintén nagyon távol áll tőlem. Ezt gyorsan le is választottam magamról és
megállapítottam, hogy nem mindig csak az zavarhat másban, ami magunkban is.
Ami tényleg javításra szorul
Ehhez kell némi önismeret és önreflexió, merthogy az egónk nem túlságosan hagyja, hogy rálássunk a sötétebb belsőnkre. Csalódásként, gyengeségként könyvelné el a tényt, hogy esetleg nem vagyunk olyan tökéletesek. Márpedig senki sem tökéletes, még akkor sem, ha nem vesz róla tudomást. Igenis vannak dolgok, melyek javításra szorulnak bennünk és még az is lehet, hogy ezeket mások tükrein keresztül tapasztaljuk meg.
Jó példa erre, ha valakit túlontúl zavar mások jókedve. Ez sajnos itthon elég mindennapi példa. Láthatjuk mások szúrós tekintetét, ha önfeledten nevetünk, táncolunk, vagy csak beszélgetünk valakivel. A legtöbb ember nem tud ezzel a helyzettel mit kezdeni, ezért csak ítéletet mondanak. "Nézd, milyen közönséges!", "Nem hiszem el, hogy ne lehetne kicsit halkabban nevetni!", "Tiszta hülyét csinál magából!" Miközben valószínűleg csak az irigység szólal meg belőlük, hiszen mindenki szeret jóízűen, önfeledten nevetni és szórakozni. Ez nem kiváltság, mindenkinek meg van rá a lehetősége.
Ebben az esetben például kifejezetten érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon miért zavar mások jókedve és az, ha ezt ki is fejezik? Az nem lehet elég indok, hogy mást közönségesnek, vagy hülyének könyvelnek el. Ennél mélyebbre kell ásni. A válasz feltehetően a saját boldogtalanságában, bizonytalanságában keresendő. Vagy éppen a gátlásaiban. Ő is szeretene boldogan, nagyokat vihorászni, de sajnos nem talált rá okot. Mások minősítése helyett viszont ideje inkább okot találni a jókedvre és máris másképp tekint majd mindenki egymásra.
Jó példa erre, ha valakit túlontúl zavar mások jókedve. Ez sajnos itthon elég mindennapi példa. Láthatjuk mások szúrós tekintetét, ha önfeledten nevetünk, táncolunk, vagy csak beszélgetünk valakivel. A legtöbb ember nem tud ezzel a helyzettel mit kezdeni, ezért csak ítéletet mondanak. "Nézd, milyen közönséges!", "Nem hiszem el, hogy ne lehetne kicsit halkabban nevetni!", "Tiszta hülyét csinál magából!" Miközben valószínűleg csak az irigység szólal meg belőlük, hiszen mindenki szeret jóízűen, önfeledten nevetni és szórakozni. Ez nem kiváltság, mindenkinek meg van rá a lehetősége.
Ebben az esetben például kifejezetten érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon miért zavar mások jókedve és az, ha ezt ki is fejezik? Az nem lehet elég indok, hogy mást közönségesnek, vagy hülyének könyvelnek el. Ennél mélyebbre kell ásni. A válasz feltehetően a saját boldogtalanságában, bizonytalanságában keresendő. Vagy éppen a gátlásaiban. Ő is szeretene boldogan, nagyokat vihorászni, de sajnos nem talált rá okot. Mások minősítése helyett viszont ideje inkább okot találni a jókedvre és máris másképp tekint majd mindenki egymásra.
Olvass még a témában
Ismerd meg magad és ne ess túlzásokba!
Ahhoz, hogy tisztán lásd a tükreidet, meg kell ismerned magad. Nem kell magadra vállalnod a világ baját, egész egyszerűen azt is elkönyvelheted magadban, ha valaki csak szimplán nem szimpatikus. Merthogy ilyen is van. Nem kell folyton magadban keresned a hibát, ha valami nem a tiéd. Önismereti utunk során hajlamosak vagyunk több rosszat is magunkra vállalni és ezzel áldozat szerepbe kerülve, de a cél most nem ez. Ugyanakkor ismerd fel, ha valami nagyon is megszólít és úgy gondolod, hogy az tényleg javításra szorulna. Ilyenkor légy hálás annak az embernek, aki rámutatott arra a valamire, de ne ostorozd magad érte. Mindenkiben van jó és rossz oldal is, a döntés pedig mindig a mi kezünkben van azt illetően, hogy melyik dominál éppen.
