Nem rég hallgattam egy műsort, amiben arról volt szó, hogy mit éreznek a nők akkor, amikor megbámulják őket, füttyögnek nekik és vajon mi értelme van ennek az egésznek.
Számomra is meglepő volt, mennyire jó beszélgetés kerekedett ki a témából. Már-már „természetes”, hogy kicsit megjelent az áldozathibáztatás is, miszerint a nők direkt öltözködnek, viselkednek úgy, hogy megkapják ezeket a megjegyzéseket. Biztos van olyan, aki szeretné ily módon felhívni magára a figyelmet, ezt aláírom. Azonban legalább ennyien vannak, akik munkahelyi etikettnek tesznek eleget a megjelenésükkel, vagy nemes egyszerűséggel dögösek és jól néznek ki akkor is, ha semmi kihívót, feltűnőt nem vesznek magukra. (Meg egyébként is, miért ne öltözhetne valaki úgy, ahogy neki tetszik?)
Végül ez a műsor sem tudta megmagyarázni, miért érzik egyes férfiak szükségesnek a megjegyzéseket, vagy éppen a füttyögést, dudálást. Ezek szerintem 99,9%-ban következmények nélkül maradnak: a nők legfeljebb visszamosolyognak, vagy éppen elfordulnak, ki-ki a saját vérmérséklete szerint reagál. Kis esélyt látok mindenesetre arra, hogy ezeket az interakciókat érdembeli előrelépés követné, és bármilyen kapcsolat születne, mondjuk abból, hogy valaki egyszer utánunk fütyült az utcán. Mégis általános és mindennapos dolog, hogy ez megtörténik – akárcsak a bámulás, ami egy bizonyos szint után iszonyú kínos tud lenni és ugyanúgy felérhet egy zaklatással.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek – a bámulás belefér?
Nem oda akarok kilyukadni, hogy mindenki lesütött szemmel járjon az utcán és senki ne merjen a másikra nézni még véletlenül sem. Jól is tud esni egy-egy elismerő pillantás, egy kedves mosoly, az összetalálkozó tekintetpár, ami minden következmény nélkül egyszerűen feldobja az ember napját. Viszont van a bámulásnak az a szintje, ami rendkívül zavaró és frusztráló tud lenni. Pl. amikor minden nap el kell menned néhány olyan férfi előtt, aki ezt leplezetlenül megengedi magának, esetleg imitáló mozdulatokat, gesztusokat tesz.
Nem nyúltak, nem szóltak hozzád, mégis megalázva, tárgyiasítva és zavarban érezheted magadat. Ez megtörténhet akkor is, ha kénytelen vagy valakivel egy tömegközlekedési eszközön utazni. Lehet, hogy nem használta ki a helyzetét, nem simult hozzád a túl sok utazóra „hivatkozva”, de ha leplezetlenül bámul, miközben te egyértelmű testbeszéddel elutasítottad, akkor számodra az is felérhet egy zaklatással.
Miért érzed ezt?
Elsősorban azért, mert tehetetlennek érzed magadat, olyannak vagy az áldozata, amiből nem igazán tudsz jól kijönni. Mert mi történik, ha beszólsz a férfiaknak, akik bámulnak? Kiröhögnek, elkezdenek szóban inzultálni, vagy közlik veled, hogy ne mondd meg, mit nézzenek. És valóban: mi jogunk lenne ehhez? Patthelyzet. Mégis azt érezzük mind, hogy egy bizonyos szint után a bámulás zavaró, idegesítő és felér egy zaklatással. De miért?Az Edith Cowan Egyetem kutatói megvizsgálták ezt a kérdést. Megtudták, hogy azok, akik rendszeresen bámulják mások testét, hajlamosabbak káros véleményeket táplálni a szexuális zaklatást tekintve.
Ez tehát azt jelenti, hogy jó eséllyel az ösztöneink, megérzéseink súgják, hogy oldjuk meg ezt a helyzetet, vagy meneküljünk belőle minél előbb.
A tanulmányban a férfiakat és a nőket is vizsgálták. Kiderült, hogy a férfiak hajlamosabbak a nők testét nézni, mint az arcát, ráadásul azok a férfiak, akik ezt el is ismerték, nagyobb eséllyel bírtak káros véleménnyel a szexualitást tekintve.
„Ha valakinek a testét nézzük az arca helyett, az a szexuális tárgyiasítás egyik formája” – mondta Dr. Ross Hollett, a tanulmány vezetője.
A férfiak mindig a nők testét veszik előbb szemügyre
A kutatás során a szakértők szemkövető technológiát alkalmaztak, így a résztvevők nem tudták megkerülni az elemzést. Az eredmények analizálása során kiderült, hogy a férfi résztvevők erősen preferálták a nők testét az arcuk helyett, teljesen függetlenül attól, hogy részben, vagy egészben voltak-e felöltözve. Ezzel szemben a nők nem mutattak testnézeti preferenciát a férfi vagy női fotók tekintetében. Ők nagyrészt kiegyensúlyozott tekintetprofilt mutattak, tehát hasonló arányban vizsgálták meg az illetők arcát és testét.
A csoport bámulási szokásainak vizsgálata mellett a kutatók megvizsgálták a résztvevők szexuális zaklatással összefüggésben levő válaszaikat is. Aggályt keltő kapcsolatot találtak az ellenkező nemet gyakrabban bámuló válaszadók és az erőszakos viselkedésről alkotott nézetek között. Azok a férfiak, akik hajlamosabbak voltak arra, hogy a nők testét hosszabban bámulják, nagyobb valószínűséggel feltételezték, hogy ez tetszik a nőknek. Úgy gondolták, hogy a nők durva szexuális magatartást igényelnek. Olyan kijelentésekkel értettek egyet, mint „a nők titokban arra vágynak, hogy megerőszakolják őket”.
Ez egyébként oda-vissza működött: a nőknek is negatív véleménye volt a hosszan bámuló férfiakról. Úgy vélték, hogy azok, akik ezt a viselkedést megengedik maguknak, gyakran néznek pornót, a nőket hibáztatják a szexuális zaklatások miatt, valamint kedvelik a durva szexuális magatartást.
Szóval sajnos úgy fest, nem teljesen alaptalan a rossz érzés, ha megbámulnak, még akkor sem, ha konkrét fizikai inzultáció nem történik – és ez sajnos nem túl szívderítő eredmény.