A felismerés
Floridában nyaraltunk a családdal, amikor hajnalban jött a riasztás egy komoly tornádóveszélyről. A feleségem nagyon félt, de megbeszéltük, hogy bármi történik, legalább együtt vagyunk és együtt halunk meg. Meg akartam keresni a számomra második legfontosabb embert, a bátyámat – akinek a szobája egy emelettel lejjebb volt – és bekopogtam, de a felesége azt mondta, nincs ott mert pont engem keres.
Zihálva nyitogattam az ajtókat és szólongattam a pánikoló emberek között a káoszban, míg végül megtaláltam egy takarítóhelységben. A feleségemmel csókolózva. A tornádó elkerült minket, a bátyám magyarázkodott, a feleségem sírt, én pedig megnyugtattam őket, hogy semmi baj, én örülök, hogy így alakult. Ha nem tudom meg az igazságot, továbbra is ezt a két embert szerettem volna legjobban a világon, így pedig szépen kizárhattam őket az életemből.
