Sok-sok szenvedés és könnycsepp után végre eljött a pillanat: kijelented, hogy továbbléptél, jól elvagy az exed nélkül, sőt nemcsak elvagy, miazhogy, ragyogóan érzed magad. Aztán jön egy szerelmes dal a rádióban, felröppen egy Facebook-emlék, meglátod, hogy írt egy üzenetet, vagy csak megtalálod egy nálad felejtett cuccát – és beüt a krach. Sajnos ez az érzelmi hullámvasút jó sokáig tud tartani, egyeseknél évekig is, de ne aggódj, van ellenszere: megosztunk veled 6 olyan ötletet, amivel megakadályozhatod, hogy egy szívfájdító dallamtól visszarohanj az exed karjaiba – fogadj meg legalább egyet ezek közül és lépj tovább, végleg!
Ismerd be: elvesztettél valami fontosat
Egy szakítás után -főleg, ha komoly volt a kapcsolat- óriási hülyeség azzal áltatni magunkat, hogy ugyan, már jól vagyok, és különben is, egy bunkó volt – megcsalt – összetörte a szívem – unalmas volt, satöbbi.
Fogadd el, hogy vesztettél: elvesztettél egy embert, aki fontos volt.
Ez az érzés soha nem tud fájdalom nélkül csakúgy eltávozni, de ha elfogadod, hogy vége és egy számodra fontos emberrel kevesebb van már az életedben, beindul a gyászfolyamat.
Hidd el, onnan már könnyebb lesz!
Szenvedj nyugodtan
Ha már rájöttél, hogy végérvényesen is ennyi volt a kapcsolat, ne állj meg itt: éld meg a gyász hullámait!
Friss szívfájdalmak közepette keménynek hangozhat a kijelentés, de igaz: a legfájdalmasabb gyászidőszakok alatt érnek a legnagyobb gyümölcsök – itt az ideje alkotásba, sportba vagy egy új hobbiba fojtani a felgyülemlett feszültséget!
Ahelyett, hogy minden nap fék nélkül buliznál a csajokkal, inkább adj magadnak naponta egy-két órát gyászra: irány a park, fuss, írj zenét, tombolj, süss, vagy kezdd el a blogot, amit már olyan régóta akartál!
Egyet ne feledj: sosem ciki sírni, még akkor sem, ha csak egy hónapot voltatok együtt.
Dühös vagy, mert fáj – ne fojtsd el a dühödet, csak tanuld meg ügyesen áttranszformálni valami hasznossá!
“De mi összetartozunk”
Nem véletlenül jönnek össze párok számtalanszor a szakítások után: ha valakivel eltöltöttél elég időt, kialakul az a bizonyos összetartozás-érzet, ami minden magányos órában képes a függetlenséged és a szakítás döntése ellen dolgozni.
De ha felkészülsz, nem lesznek váratlan, újra összejövős sms-ek és hiányzol-hívások: írj magadnak egy levelet arra az esetre, ha rád törne a vágy, hogy újra megkeresd!
Ha higgadtan végigolvasod magány idején, hogy miért is kellett véget vetni a kapcsolatnak, lehet, hogy továbbra is fantáziálsz majd a hatalmas kibékülésen, de végre nem fogsz cselekedni is érte – csak figyelj arra, hogy időben felkészülj!
Éld meg a pillanatot
Furcsán hangozhat, de óriási öngyógyító folyamatot tudsz elindítani egy kis fájdalom-mindfulness-szel: amikor azt érzed, hogy hiányzik és vissza akarod kapni, ülj le, akár tegyél be egy lassú zenét is és csak koncentrálj a fájdalomra és arra, hogy mennyire hiányzik az exed!
Ha kellően átadod magad a gyásznak, nagyon hamar beindulnak majd az öngyógyító folyamatok és a sebek elkezdenek gyógyulni – csak várd ki!
Csak semmi alkohol!
Gondolom, kitalálod, miért jött létre ez az aranyszabály: az alkoholtól elveszted az ítélőképességed és elhiszed, hogy még egy laza ‘szeretlek, hiányzol’-üzenet is belefér – pedig nagyon nem!
Ahhoz, hogy elkerüld a másnapos szégyenmenetet, töröld ki a számát és fojtsd a bánatod alkoholmentes főzőestekbe a barátnőddel vagy hatalmas kirándulásokba a családoddal!
Bocsáss meg magadnak
Ne feledd: soha senki nem járt a te cipődben, nem szerette pont azt az embert pont úgy, ahogyan te – így joguk sincs ítélkezni feletted!
Visszamentél a rossz pasihoz, többször is? Na és: senki nem tudja, mit éreztél, miért tetted és milyen áldozatokat hoztál érte, így nem is hibáztathat senki, végképp te nem, saját magad!
Csak mantrázd ezt: hibáztam, de mindenki hibázik. Többet nem fordul elő – de nem mások miatt, csak és kizárólag a saját boldogságomért.
A szakítás egy pokollal ér fel, és ha többször is megtörtént a vissza-visszatérés, az még mindig csak azt jelzi, hogy emberből vagy, valódi érzésekkel – adj magadnak egy kis szünetet és vágj bele újra az ismerkedésbe, de csak ha úgy érzed, már meggyógyultál!
