Valamikor a 20-as éveim elején ismertem meg egy nálam pár évvel idősebb férfit, nevezzük őt most Bencének. Bence épp akkor lépett az életembe, amikor az egész világom felfordult, és örültem annak, hogy végre lehet egy biztos pont az életemben. Valaki, akivel komoly kapcsolatba kezdhetek, akivel tervezhetek, és akivel majd egy napon összeköltözünk, megházasodunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
A gond az volt, hogy míg én a tündérmesémet írtam, ő valójában nem tervezett velem. Az elején talán igen, de fél-egy évvel később már egyértelmű lehetett volna, hogy mi a helyzet. Persze én már csak utólag, a barátaimmal való hosszas beszélgetések hatására vettem észre az erre utaló jeleket. Elárulom őket, hogy te is tanulhass az én hibáimból.
Közös jövő? Ugyan!
Az egyik leggyanúsabb az lehetett volna, hogy Bence sosem említette meg a közös jövőnket. Eleinte azt hittem, csak attól tart, hogy majd elijeszt ezzel, hiszen volt már olyan barátom, aki két hét után kitalálta az első gyerekünk nevét, meg hogy hány kutyánk lesz. És az sem volt kellemes. Olvass még a témában
Úgy egy év után vártam volna néha egy-egy apró utalást az összeköltözésre, vagy esetleg a távolabbi jövőben a házasságra. De semmi.
És a legrosszabb, hogy rákérdezni sem mertem erre, annyira féltem a válaszától. Ez igazából elég nagy piros jelzés volt a kapcsolatunkat illetően, hiszen ha valakivel boldog vagy, és szereted, egyrészt érzed, mit akar, másrészt pedig rá mersz kérdezni a terveire. Talán ez volt a legnagyobb tanulság, amire utólag rájöttem!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
