Utólag már tudom: innen kellett volna tudnom, hogy az expárom nem hosszútávra tervezett velem

Utólag már tudom: innen kellett volna tudnom, hogy az expárom nem hosszútávra tervezett velem

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / Utólag már tudom: innen kellett volna tudnom, hogy az expárom nem hosszútávra tervezett velem

Volt már olyan, hogy te esküvőről és gyerekekről álmodtál, míg a párod sosem hozta fel a témát? Hogy mindig neked kellett erőltetned az újabb mérföldköveket, máskülönben a kapcsolat megállt volna egy helyben? A saját élményeim alapján elmondom, én miből jöttem rá, hogy az exem csak rövidtávra tervezett velem.

Néha elgondolkodom azon, vajon miért tudják olyan könnyen átvenni felettünk az uralmat az érzelmek. Hogy miért nem tudunk higgadtak maradni, amikor egyébként azt akarjuk, és hogy miért olyan nehéz kívülállóként tekinteni a helyzetünkre, legalább egy kicsit, hogy döntést tudjunk hozni. Mert sokszor csak ennyire lenne szükség. Saját tapasztalatból tanultam meg, hogy ha valakit szeretsz, még azt is nehéz észrevenni, ha már tényleg nem bánik veled elég jól, nemhogy az apró jeleket, amelyek egy kapcsolat jövőjére utalnak.

Valamikor a 20-as éveim elején ismertem meg egy nálam pár évvel idősebb férfit, nevezzük őt most Bencének. Bence épp akkor lépett az életembe, amikor az egész világom felfordult, és örültem annak, hogy végre lehet egy biztos pont az életemben. Valaki, akivel komoly kapcsolatba kezdhetek, akivel tervezhetek, és akivel majd egy napon összeköltözünk, megházasodunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

A gond az volt, hogy míg én a tündérmesémet írtam, ő valójában nem tervezett velem. Az elején talán igen, de fél-egy évvel később már egyértelmű lehetett volna, hogy mi a helyzet. Persze én már csak utólag, a barátaimmal való hosszas beszélgetések hatására vettem észre az erre utaló jeleket. Elárulom őket, hogy te is tanulhass az én hibáimból.

Közös jövő? Ugyan!

Az egyik leggyanúsabb az lehetett volna, hogy Bence sosem említette meg a közös jövőnket. Eleinte azt hittem, csak attól tart, hogy majd elijeszt ezzel, hiszen volt már olyan barátom, aki két hét után kitalálta az első gyerekünk nevét, meg hogy hány kutyánk lesz. És az sem volt kellemes.

Úgy egy év után vártam volna néha egy-egy apró utalást az összeköltözésre, vagy esetleg a távolabbi jövőben a házasságra. De semmi.

És a legrosszabb, hogy rákérdezni sem mertem erre, annyira féltem a válaszától. Ez igazából elég nagy piros jelzés volt a kapcsolatunkat illetően, hiszen ha valakivel boldog vagy, és szereted, egyrészt érzed, mit akar, másrészt pedig rá mersz kérdezni a terveire. Talán ez volt a legnagyobb tanulság, amire utólag rájöttem!

Döntéshozatal egy főre

De az is elég árulkodó volt, hogy a döntéseknél nem kérte ki a véleményemet. Sokszor már csak kész tények elé állított, és nem csak akkor, amikor moziba akart menni, és előre kinézte a filmet meg az időpontot! Gyakran elgondolkozott azon, hogy karriert vált, mert ráunt a munkájára, mert a fizetés sem elég jó, és amúgy is, vonzza a külföldi világ. Ment volna a barátai után, akik Nagy-Britanniában dolgoztak, és Bence azt hitte, neki is erre van szüksége.

Engem pedig meg sem kérdezett, hogy mit gondolnék arról, ha ő összepakolna, és külföldön folytatná. Azt sem, hogy mennék-e vele (amire amúgy szerintem tudta, hogy nemleges választ adnék). Persze amikor néha mérges lettem, hogy ilyen döntéseket hogy is hozhatna meg egyedül, a válasz mindig annyi volt, hogy egyelőre csak játszik a gondolattal, és ez nem komoly. Meg amúgy is, ez az ő élete.

És ez a lényeg: az Ő élete és nem a MI életünk.

Csak a haverok

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a baráti társaságába nem vitt be. Ami azt illeti, Bence barátaival egy idő után szinte több időt töltöttem, mint kettesben Bencével. Együtt mentünk moziba, hétvégén buliba, sőt, még az évfordulónkra is beszervezett velük egy programot. Próbáltam magam azzal vígasztalni, hogy valójában pozitívum, ha a barátai előtt így felvállal, de igazából nem volt az. Főleg, hogy míg a többiekkel már januárban tudták, hogy merre mennek nyaralni, addig velem sosem beszélt erről. A barátaival mert tervezni, de velem még fél évvel előre sem. 

Utólag tudom, hogy a vak is látja, mi ment a háttérben, de amikor ragaszkodsz valakihez, és egy általad megálmodott jövőhöz, azt nehéz elengedni.

Minél több hónap, év telik el így, annál rosszabb maradni, és annál rosszabb menni is.

Bencével három évet töltöttünk együtt, mire végül teljesen külön életet kezdtünk élni, és beláttuk, hogy ami nem megy, azt kár is erőltetni. De nem baj. A lényeg, hogy sokat tanultam a kapcsolatunkból, és abból, hogy mire van szükségem egy következő partner mellett, és talán ez az oka annak, hogy sok csalódás és nehézség után rá is találtam arra, aki mer velem tervezni!

VIDEO Így viseled az egyedüllétet, csillagjegyed szerint

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!