Utólag már tudom: innen kellett volna tudnom, hogy az expárom nem hosszútávra tervezett velem

Volt már olyan, hogy te esküvőről és gyerekekről álmodtál, míg a párod sosem hozta fel a témát? Hogy mindig neked kellett erőltetned az újabb mérföldköveket, máskülönben a kapcsolat megállt volna egy helyben? A saját élményeim alapján elmondom, én miből jöttem rá, hogy az exem csak rövidtávra tervezett velem.

Néha elgondolkodom azon, vajon miért tudják olyan könnyen átvenni felettünk az uralmat az érzelmek. Hogy miért nem tudunk higgadtak maradni, amikor egyébként azt akarjuk, és hogy miért olyan nehéz kívülállóként tekinteni a helyzetünkre, legalább egy kicsit, hogy döntést tudjunk hozni. Mert sokszor csak ennyire lenne szükség. Saját tapasztalatból tanultam meg, hogy ha valakit szeretsz, még azt is nehéz észrevenni, ha már tényleg nem bánik veled elég jól, nemhogy az apró jeleket, amelyek egy kapcsolat jövőjére utalnak.

Valamikor a 20-as éveim elején ismertem meg egy nálam pár évvel idősebb férfit, nevezzük őt most Bencének. Bence épp akkor lépett az életembe, amikor az egész világom felfordult, és örültem annak, hogy végre lehet egy biztos pont az életemben. Valaki, akivel komoly kapcsolatba kezdhetek, akivel tervezhetek, és akivel majd egy napon összeköltözünk, megházasodunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

A gond az volt, hogy míg én a tündérmesémet írtam, ő valójában nem tervezett velem. Az elején talán igen, de fél-egy évvel később már egyértelmű lehetett volna, hogy mi a helyzet. Persze én már csak utólag, a barátaimmal való hosszas beszélgetések hatására vettem észre az erre utaló jeleket. Elárulom őket, hogy te is tanulhass az én hibáimból.

Közös jövő? Ugyan!

Az egyik leggyanúsabb az lehetett volna, hogy Bence sosem említette meg a közös jövőnket. Eleinte azt hittem, csak attól tart, hogy majd elijeszt ezzel, hiszen volt már olyan barátom, aki két hét után kitalálta az első gyerekünk nevét, meg hogy hány kutyánk lesz. És az sem volt kellemes.

Úgy egy év után vártam volna néha egy-egy apró utalást az összeköltözésre, vagy esetleg a távolabbi jövőben a házasságra. De semmi.

És a legrosszabb, hogy rákérdezni sem mertem erre, annyira féltem a válaszától. Ez igazából elég nagy piros jelzés volt a kapcsolatunkat illetően, hiszen ha valakivel boldog vagy, és szereted, egyrészt érzed, mit akar, másrészt pedig rá mersz kérdezni a terveire. Talán ez volt a legnagyobb tanulság, amire utólag rájöttem!