Nézte-nézte a fiatal, magas nőt, fekete göndör hajfürtjei lágyan keretezték hófehér arcát – mintha lánykori önmagát látta volna viszont. Kék szemei telve voltak könnyel, amint az egy szál fehér rózsát a sírba dobta remegő kezével. „Nem is ismerte a nagyapját, mégis sajnálja? – csodálkozott rá unokájára az özvegy.
Nézte-nézte a fiatal, magas nőt, fekete göndör hajfürtjei lágyan keretezték hófehér arcát – mintha lánykori önmagát látta volna viszont.
Micsoda rendes kis teremtés, milyen fájdalom ül az arcán. Vajon a mellette álló kisfiú az övé? Vagy a testvére lehet? De nem, az nem lehet. Hiszen Zsuzsának az első terhessége is csak többszöri vetélés és keserves próbálkozás után jött össze. Most is úgy áll apja sírja mellett, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, hozzá ide sem jött köszönni! Jobb is, mert megkapta volna a magáét, az biztos!
Rák és Skorpió: a kötelék, ami sosem szakad el teljesen
…
Személyesen nem is ismerte a nagyapját, csak régi fényképeken látta néhanap. amikor az édesanyja éppen selejtezést tartott a rég nem használt dolgai között. A családi fotók egy agyonkopott szürke borítékban végül mindig megmenekültek, és visszakerültek a masszív faragott régi komód legalsó fiókjába.
Anyja nem szívesen beszélt a gyermekkoráról, és arról, hogy nekik miért nem adatik meg a nagyszülőknél töltött boldog vakáció lehetősége. Míg mások órákig meséltek a vidéken töltött nyarakról, az izgalmas kalandokról, addig ők „kulcsos” gyerekként a forró flaszteren múlatták az időt.