Anyja nem szívesen beszélt a gyermekkoráról, és arról, hogy nekik miért nem adatik meg a nagyszülőknél töltött boldog vakáció lehetősége. Míg mások órákig meséltek a vidéken töltött nyarakról, az izgalmas kalandokról, addig ők „kulcsos” gyerekként a forró flaszteren múlatták az időt.
Pedig de jó lett volna a mamánál cseresznyézni, szalonnát sütni, állatokat etetni, aludni a verandán, vagy bámulni a csillagokat. De semmi: soha egy levél, vagy képeslap, soha egy látogatás, soha egy karácsonyi ajándék, egy beteglátogatás, egy simogató tenyér – éltek, voltak és számukra mégsem léteztek évtizedeken át.
… Olvass még a témában
Zsuzsa látta miként mérte végig őket: ugyanazzal a kritikus-elviselhetetlen vesékig hatoló tekintettel, ami mindig annyira elbizonytalanította. Apja halálának hírét a megyei lapban megjelent gyászjelentésből tudta meg. Anyja még csak annyira sem méltatta sem őt, sem az apja emlékét, hogy táviratozzon neki. Nem. Nem ment oda hozzá. Nem mert.
