Külföldről is egyre több a segítség:
A barátaink és partnereink támogató hálózatot hoznak létre, a Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és Lettországban dolgozó, ukránul beszélő szakemberek például összefogtak a menekülők megsegítésére. Tudjuk, hogy hasonló kezdeményezések Portugáliában és Kanadában is születtek. Remélem, hogy más országok is csatlakoznak ehhez a hálózathoz.
A győzelmünk után olyan képzést szeretnénk indítani, mely a trauma és a krízis feldolgozására koncentrál. Több kollégáink rendelkeznek ezzel a tudással, hiszen az ukrajnai háború nem 2022 február 24-én kezdődött, hanem 8 évvel korábban, a Krím elfoglalásával és a keleti területek megszállásával. Most viszont az a célunk, hogy Ukrajna minden pszichológusa rendelkezzen a megfelelő szakmai tudással.
A jövőben a depresszióval, PTSD-vel, akut stresszel és más pszichiátriai problémákkal küzdők számának növekedésére számítunk. Felkészültünk arra is, hogy sokan agykárosodást szenvednek a harcokban, ezért a neurokognitív felépülésre is nagy hangsúlyt fektetünk majd. Ha valaki, aki ezt a cikket olvassa, szeretne segíteni az ukrajnai kollégáimnak az ilyen irányú képzésükben, nagyon szívesen elfogadjuk azt. Olvass még a témában
Amikor neked kell lebontani mások vélt falait – határhúzás, következő szint
Miért nem tudják az olaszok elrontani a napjukat? 3 szicíliai szokás, amit azonnal hazahoztam magammal
Ezért gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács
Igent mersz mondani a változásra? – Amikor egy lehetőség kopogtat
„Azzal szeretném zárni a levelemet, hogy elmondjam, annak ellenére, hogy most hatalmas veszteség ért minket – embereket halnak meg, az otthonainkat rombolják le és kimerültek vagyunk a folyamatos stressz miatt – nagyon szeretnénk győzni és támogatni egymást. És felkészültünk a harcra.”
Ahogy az a március 5-én írt levélből látszik, a pszichológus szerint az ukrán emberek továbbra is kitartanak, amennyire csak tudnak. Az azóta eltelt hetekben még több hatalmas támadás sújtotta az országot, de a borzalmak ellenére az összefogás mértéke nem csökkent, sőt. Lehet, hogy éppen nem a frontvonalon, de valahogy mindenki hozzájárul ahhoz, hogy minimalizálja a pusztítást és segítsen másoknak.
Következő cikkünkEzeket már most megtanultam a háborús helyzet árnyékábanAmíg nem ütött be a háború, nem tulajdonítottam jelentőséget bizonyos gondolatoknak, eseményeknek, most viszont leültem és átgondoltam ezeket. Utólag annyira nyilvánvalónak tűnik minden, hogy nem is értem, hogy nem vettem észre, és miért nem foglalkoztam velük. A transzgenerációs traumák nagyon érdekesek és még csak most kezdik…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
