A Psychiatric Times oldalán március elején jelent meg Valeriia Palii, az Ukrán Nemzeti Pszichológiai Társaság elnökének nyílt levele. A pszichológus megosztotta saját élményeit, véleményét és azt is elárulta, mire számít még a következő hetekben, ha folytatódnak a harcok. Íme Valeriia levele:
A szakértő korábbi élményei
Valeriia először saját élményeit osztotta meg, melyből kiderül, mik vezethettek odáig, hogy ilyen súlyossá fajult a helyzet:
„Valeriia Palii-nak hívnak és én vagyok az Ukrán Nemzeti Pszichológiai társaság elnöke. 1986-ban születtem, 6 hónappal a csernobili katasztrófa után. Gyermekkoromat a rozsdásodó Szovjetunióban töltöttem. 18 évesen részt vettem a narancsos forradalomban, mely során az egész országban tüntetéssorozatokkal fejezték ki a polgárok a felháborodásukat az elnökválasztási csalásokkal, később pedig a korrupcióval szemben is. Akkor elsőéves hallgatóként önkéntesnek jelentkeztem és meleg ruhát szállítottam a tüntetőknek.
Aztán győztünk.
2014-ben az ország nagy részével részese voltam az Euromajdannak, mely többek közt a demokrácia elnyomása ellen szervezett tüntetéssorozat volt Kijevben. Ekkor éppen a disszertációm megvédésére készültem, közben pedig önkéntesként a tüntetések áldozatainak segítettem.
Aztán győztünk.
2022 március ötödike van. Ismét csatlakozom az eseményekhez, melyek meghatározzák az országom jövőjét és a sajátomat is. A Nemzeti Pszichológiai Társaság több tagjával együtt mindent megteszünk annak érdekében, hogy a társadalmunk túlélje a támadásokat és felépüljön belőlük.
És győzni fogunk.”
Ezt követően bepillantást enged az országban tapasztalható összefogásba:
„Nem helyénvaló az, hogy a saját történetemet osztottam meg először. Mi, ukránok optimisták vagyunk és azzal viccelődünk, hogy a kitartásunk és megküzdési módszereink hihetetlenek. A középkorú emberek már rengeteg történelmi változást, gazdasági és politikai krízist, háborút megéltek és a koronavírussal is megküzdöttek.
Néha úgy tűnik, hogy a stressztűrő képességünk acélból van és szerintünk a legjobb stratégia az, ha egyesítjük erőinket.
Úgy gondolom, hogy nekünk vannak a legjobb és legerősebb önkénteseink. Ma majdnem minden ukrán ember, aki aránylag biztonságban van, tesz a győzelemért: védi a hazáját, menekülteket fogad, fuvarozásban segít, főz a katonáknak és nélkülözhetetlen dolgokat vásárol a hadsereg tagjainak. Még a tízéves gyerekek is megpróbálják blokkolni az orosz propagandaoldalakat és csatornákat. Tényleg szeretnénk szabadon élni az országunkban. Úgy véljük, Európához tartozunk – a demokrácia és szabadság európai eszméit valljuk.”
A pszichológusok szerepe
„A pszichológusok sem léptek hátra. A háború első napjától kezdve akciótervet dolgoztunk ki a jövőre és az aktuális kéréseknek is eleget tettünk. Most leginkább a krízis pszichológiai feldolgozásában nyújtunk segítséget. Ez online történik, hiszen sokan menekülnek az életveszélyes támadások elől, vagy éppen otthon kell maradniuk a biztonságuk érdekében.
A háború első napjaiban nem sokan kértek segítséget, hiszen hirtelen jött a veszély. Leginkább humanitárius problémák merültek fel, például az élelmiszer- és vízhiány, valamint a lakhatásban is kérték a segítségünket lebombázott területekről.
Amikor a házadat bombázzák, te pedig egy bunkerben ülsz másokkal, fény, kommunikáció és gyakran víz nélkül, közben nem tudod, hogy túléled-e egyáltalán az egészet, nem feltétlenül opció konzultálni egy pszichológussal.
-teszi hozzá a szakember.
„Ezért koncentrálunk arra, hogy minél több önsegítő tanácsot osszunk meg, hogy elkerülhetővé váljon a pánik és a konstans szorongás. Különösen a gyerekeknek próbálunk segíteni: elmondjuk, hogyan beszéljenek velük a háborúról, hogyan támogassák azokat, akiknek harcolnak a szülei, hogyan készítsék fel őket a költözésre, vagy milyen játékot játsszanak velük az óvóhelyen. A legutóbbi anyagaink különösen azoknak a szülőknek voltak hasznosak, akik napokat töltöttek kimerülten egy bunkerben.
Most, hogy sokan elköltöznek biztonságosabb helyre, több pszichológiai segítségkérőre számítunk, hiszen ha már biztonságban van valaki, akkor az érzelmi problémái kerülnek előtérbe. Emellett egyre többen keresnek fel minket azért, mert elvesztették a szeretteiket.”
Külföldről is egyre több a segítség:
A barátaink és partnereink támogató hálózatot hoznak létre, a Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és Lettországban dolgozó, ukránul beszélő szakemberek például összefogtak a menekülők megsegítésére. Tudjuk, hogy hasonló kezdeményezések Portugáliában és Kanadában is születtek. Remélem, hogy más országok is csatlakoznak ehhez a hálózathoz.
A győzelmünk után olyan képzést szeretnénk indítani, mely a trauma és a krízis feldolgozására koncentrál. Több kollégáink rendelkeznek ezzel a tudással, hiszen az ukrajnai háború nem 2022 február 24-én kezdődött, hanem 8 évvel korábban, a Krím elfoglalásával és a keleti területek megszállásával. Most viszont az a célunk, hogy Ukrajna minden pszichológusa rendelkezzen a megfelelő szakmai tudással.
A jövőben a depresszióval, PTSD-vel, akut stresszel és más pszichiátriai problémákkal küzdők számának növekedésére számítunk. Felkészültünk arra is, hogy sokan agykárosodást szenvednek a harcokban, ezért a neurokognitív felépülésre is nagy hangsúlyt fektetünk majd. Ha valaki, aki ezt a cikket olvassa, szeretne segíteni az ukrajnai kollégáimnak az ilyen irányú képzésükben, nagyon szívesen elfogadjuk azt.
„Azzal szeretném zárni a levelemet, hogy elmondjam, annak ellenére, hogy most hatalmas veszteség ért minket – embereket halnak meg, az otthonainkat rombolják le és kimerültek vagyunk a folyamatos stressz miatt – nagyon szeretnénk győzni és támogatni egymást. És felkészültünk a harcra.”
Ahogy az a március 5-én írt levélből látszik, a pszichológus szerint az ukrán emberek továbbra is kitartanak, amennyire csak tudnak. Az azóta eltelt hetekben még több hatalmas támadás sújtotta az országot, de a borzalmak ellenére az összefogás mértéke nem csökkent, sőt. Lehet, hogy éppen nem a frontvonalon, de valahogy mindenki hozzájárul ahhoz, hogy minimalizálja a pusztítást és segítsen másoknak.