Elég
Apám undorító módon kihasználja a húgomat, aki szinte minden nap felugrik hozzá. Az öreg még jó kondiban van és jó a nyugdíja – anyám halála óta is aktív és azóta is a nőket hajkurássza – de huginak előadja az esetlen öregembert. Bevásároltat, takaríttat vele és naponta tízszer hívja. Mondtam neki egyszer, hogy „engem nem vársz át, fater”, de a húgomból bohócot csinál.
Mártiék
Márti és Pista huszonéves korunk óta a szomszédaink, már több, mint 35 éve ismerjük őket. A gyerekeink kiskoruktól kezdve együtt játszottak, mondhatni egymás mellett öregszünk meg. A legnagyobb különbség az életünkben manapság az, hogy míg minket rendszeresen látogatnak a gyerekeink, az ő gyerekeik feléjük sem néznek. A fiuk Ausztriában dolgozik, a lányuk pedig a fővárosban, de Érd egyiktől sem leküzdhetetlen távolság. Márti azt mondja, jó ez így, ő nem akar a fia és lánya terhére lenni, de szerintem felháborító, hogy jó esetben karácsonykor megjelenik valamelyik gyerek (egyszerre a kettő soha). Mártinak az is „ünnepnap”, ha néha felveszik neki a telefont és váltanak vele pár szót, maximum háromhavonta. Nem tudom, miért viselkednek velük így, amennyire én láttam – márpedig a gyerekek születésétől nyomon követtem az életüket – Márti és Pista különösen odaadó szülők voltak, sokkal több törődést érdemelnének.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
