Valamit valamiért
A lányom leadja nekem az unokákat, majd felveszi őket. Telefonon sem hív, cseten beszélünk meg mindent. Ő be sem jön hozzám, a kocsiból sem száll ki: csak kiengedi, majd begyűjti a gyerekeket. Két hónapig kértem, hogy a férje – aki ezzel foglalkozik – nézzen rá a kazánomra mert nem fűt rendesen, de válaszra sem méltatott. Ki kellett hívnom valakit, a szerelésre a gatyámat is ráfizettem.
Jogok
A feleségem egy agresszív apával nőtt fel és az anyja sem volt az az ölelgetős fajta. Egyszer a kislányom ellökte anyámat – amikor az meg akarta ölelni – aki erre megkérdezte, hogy „Kicsim, nem akarod megölelni a nagyit?” A feleségem ekkor – a kislányunk előtt – kifejtette anyámnak, hogy a gyerek teste az övé és joga van visszautasítani egy ölelést, ha nincs kedve hozzá. Én pedig elmagyaráztam gyermekem anyjának, hogy nem az a normális, amiben ő felnőtt, hanem az, amiben én: egy szeretetteljes közeg, ahol a puszi és az ölelés mindennapos. És ha a lányom nem akarja az ölelést, akkor se lökje el a nagymamáját. Szerintem egy kedves nagyinak – aki a szívét kiteszi az unokáért – igenis van joga kérni egy ölelést.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
