„Úgy érzem, én csak le vagyok tudva…” – Szülői törődés és elvárások: hol a határ?

Valamit valamiért

A lányom leadja nekem az unokákat, majd felveszi őket. Telefonon sem hív, cseten beszélünk meg mindent. Ő be sem jön hozzám, a kocsiból sem száll ki: csak kiengedi, majd begyűjti a gyerekeket. Két hónapig kértem, hogy a férje – aki ezzel foglalkozik – nézzen rá a kazánomra mert nem fűt rendesen, de válaszra sem méltatott. Ki kellett hívnom valakit, a szerelésre a gatyámat is ráfizettem.

Jogok

A feleségem egy agresszív apával nőtt fel és az anyja sem volt az az ölelgetős fajta. Egyszer a kislányom ellökte anyámat – amikor az meg akarta ölelni – aki erre megkérdezte, hogy „Kicsim, nem akarod megölelni a nagyit?” A feleségem ekkor – a kislányunk előtt – kifejtette anyámnak, hogy a gyerek teste az övé és joga van visszautasítani egy ölelést, ha nincs kedve hozzá. Én pedig elmagyaráztam gyermekem anyjának, hogy nem az a normális, amiben ő felnőtt, hanem az, amiben én: egy szeretetteljes közeg, ahol a puszi és az ölelés mindennapos. És ha a lányom nem akarja az ölelést, akkor se lökje el a nagymamáját. Szerintem egy kedves nagyinak – aki a szívét kiteszi az unokáért – igenis van joga kérni egy ölelést.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »

Ezeket olvassák most

4 csillagjegy, akiknek október tartogat egy nagy felismerést

A nagymamám titkos hozzávalója: ettől lett sokkal finomabb a pörköltje

Rá akartam szólni a tinédzserekre a buszon, de nem mertem – ahogy senki más sem

4 zodiákus, akit súlyos árulás érhet – erre figyelmeztetnek a csillagok

Ne dobd ki a beszürkült törölközőt – ettől ismét hófehér lesz

Véletlenül vettem észre, hogy a párom albérletet keres – fogalmam sem volt, mire készül