A téma
Én tényleg türelmes voltam, de a lebabázott barátnőm, Patti tényleg semmi másról nem tudott utána beszélni, csak a gyerekekről. Büfizés, szopizás, kakilás, cicizés, orrszívás volt a téma, majd amikor a gyerek bölcsibe ment, csak az, hogy a többi gyerek és anyuka milyen borzasztó. Egyszerűen már nem szerettem Patti közelében lenni, a legrosszabbat hozta ki belőle az anyaság. Végül egyszer - amikor egyedül hagyott a gyerekkel, miközben telefonáltam - engem hibáztatott, amiért a kicsi beverte a fejét az asztalba és az volt az utolsó csepp.
Gőgösen
Berni volt az első, akinek gyereke született a társaságból. Minden találkozásnál, amikor a csajokkal beszélgettünk és szóba jött, hogy kit hagyott el a barátja, vagy ki randizik ígéretes sráccal, folyton elkezdte a lenéző mantráját, hogy nem vagyunk már tinik, állapodjunk meg, mit játsszuk a Szex és New Yorkot, nem igaz, hogy ilyen bénák vagyunk, hogy nem találunk valakit, akinek végre szülhetünk. Fél évig bírtuk ezt, utána már nem hívtuk el sehova.
Olvass még a témában
Semmi
Barátnőmmel nem állhat közénk semmi, egymás életének állócsillagai vagyunk. Az sem érdekelt, mikor az egyik gyereke eltörte a poharam és az sem, amikor a másik leöntötte meggylével a fehér kanapémat. Vett egy új huzatot és kész, nevettünk az egészen. A gyerkőcök könnyedén beleintegráltódtak a barátságunkba, sosem jelentettek terhet vagy akadályt.
A cikk folytatódik, lapozz!
