Idén ősszel elhatároztam: hallgatok a belső hívásomra, és igenis megrajzolom a saját határaimat a mindennapok sodrásában.
A természet ilyenkor csendesen visszavonulót fúj, és bennünk is felébred a mélyről érkező, szinte fizikai vágy arra, hogy végre megálljunk. Ehhez képest mi történik körülöttünk? Ránk omlik a tanévkezdés, a munkahelyi szigor, a rendszerezés és az őszi rutinok visszavezetésének végtelennek tűnő sora, mintha a világ pontosan a legrosszabb ütemben akarna túlpörgetni minket.
Az ősz egy csodálatos pszichológiai horgony lehetne az életünkben. Míg a tavasz és a nyár a nyitásról, az aktivitásról és a pörgésről szól, a hidegebb hónapok elhozzák a visszavonulás és a felhalmozott energiák megőrzésének időszakát. És bár egyre többet vagyunk bent, nem igazán lassítunk: a képernyők előtt töltött időnk drasztikusan megugrik, a folyamatos elérhetőség, a közösségi média és a munkahelyi elvárások miatt pedig sokan már az őszi szünet előtt elérik a kapacitásuk végét. Olvass még a témában
A legnagyobb munkahelyi hibám nem az volt, hogy túl sokat dolgoztam – hanem ez
Melyik belső archetípus irányítja a döntéseidet? Válassz egy szimbólumot, és kiderül
Egy jegeskávé miatt is alkalmatlannak tarthatnak egy állásinterjún?
A nagymamámnak sem kellett receptvideó: ideje visszatérni az egyszerű konyhához
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






