Nálam senki nem örült jobban, mint amikor a barátnőmnek babája lett. Imádtam a bébit, szívesen vigyáztam rá. Egyrészt tudtam, milyen nehéz egy kisgyerekkel, másrészt a gyerkőc tényleg egy tünemény volt. Azonban egy idő után már az volt a helyzet, hogy természetessé vált, hogy egy hétköznap és egy péntek vagy szombat este is én vagyok a lurkóval. Ez nem volt gond, amíg szingli voltam, de közben lett egy barátom, akivel több időt akartunk együtt tölteni.
Amikor mondtam barátnőmnek, hogy ezentúl csak alkalmanként, kb. havonta egyszer tudok vigyázni a picire, mérges lett és azt vágta a fejemhez, hogy önző vagyok. Ez borzasztó rosszul esett, nagy veszekedés lett belőle, végül én is kifakadtam, hogy az elmúlt egy évben ingyen bébiszitternek használt. Ő ezután még hónapokon keresztül hívogatott, de nem vettem fel többé a telefont, úgyis csak azt akarta volna, hogy vigyázzak a gyerekre.