Egy régi barátságot is próbára tehet, ha két ember élete teljesen más irányt vesz.
VIDEO Ezek a szerencsehónapjaid 2024-ben
1/10 A kör
Több olyan barátnőm is van, akik annyira elmerülnek az anyaságukban, hogy teljesen elhanyagolják gyermektelen barátaikat. Én nem vagyok ilyen, a férjemmel megbeszéltük, hogy gyerek után is rendszeresen töltünk minőségi időt a külön, a saját barátainkkal. Ezt mindig be is tartottuk és egyikünk sem veszített barátokat.
Nálam senki nem örült jobban, mint amikor a barátnőmnek babája lett. Imádtam a bébit, szívesen vigyáztam rá. Egyrészt tudtam, milyen nehéz egy kisgyerekkel, másrészt a gyerkőc tényleg egy tünemény volt. Azonban egy idő után már az volt a helyzet, hogy természetessé vált, hogy egy hétköznap és egy péntek vagy szombat este is én vagyok a lurkóval. Ez nem volt gond, amíg szingli voltam, de közben lett egy barátom, akivel több időt akartunk együtt tölteni.
Amikor mondtam barátnőmnek, hogy ezentúl csak alkalmanként, kb. havonta egyszer tudok vigyázni a picire, mérges lett és azt vágta a fejemhez, hogy önző vagyok. Ez borzasztó rosszul esett, nagy veszekedés lett belőle, végül én is kifakadtam, hogy az elmúlt egy évben ingyen bébiszitternek használt. Ő ezután még hónapokon keresztül hívogatott, de nem vettem fel többé a telefont, úgyis csak azt akarta volna, hogy vigyázzak a gyerekre.
Orsika és a férje igazi modern hippik, őket a gyerek - illetve később a gyerekek - nem tartották vissza semmiben. Ugyanúgy jöttek kirándulni, utazni, fesztiválozni, mindenhova. A gyerekek velünk, közöttünk nőttek fel, mindannyian imádjuk őket és nekik is álom-gyermekkoruk van, hogy ennyi helyre elviszik őket a szüleik.
Én tényleg türelmes voltam, de a lebabázott barátnőm, Patti tényleg semmi másról nem tudott utána beszélni, csak a gyerekekről. Büfizés, szopizás, kakilás, cicizés, orrszívás volt a téma, majd amikor a gyerek bölcsibe ment, csak az, hogy a többi gyerek és anyuka milyen borzasztó. Egyszerűen már nem szerettem Patti közelében lenni, a legrosszabbat hozta ki belőle az anyaság. Végül egyszer - amikor egyedül hagyott a gyerekkel, miközben telefonáltam - engem hibáztatott, amiért a kicsi beverte a fejét az asztalba és az volt az utolsó csepp.
Berni volt az első, akinek gyereke született a társaságból. Minden találkozásnál, amikor a csajokkal beszélgettünk és szóba jött, hogy kit hagyott el a barátja, vagy ki randizik ígéretes sráccal, folyton elkezdte a lenéző mantráját, hogy nem vagyunk már tinik, állapodjunk meg, mit játsszuk a Szex és New Yorkot, nem igaz, hogy ilyen bénák vagyunk, hogy nem találunk valakit, akinek végre szülhetünk. Fél évig bírtuk ezt, utána már nem hívtuk el sehova.
Barátnőmmel nem állhat közénk semmi, egymás életének állócsillagai vagyunk. Az sem érdekelt, mikor az egyik gyereke eltörte a poharam és az sem, amikor a másik leöntötte meggylével a fehér kanapémat. Vett egy új huzatot és kész, nevettünk az egészen. A gyerkőcök könnyedén beleintegráltódtak a barátságunkba, sosem jelentettek terhet vagy akadályt.
Mivel én maradtam az egyetlen olyan barátnője, akinek nem volt gyereke (és soha nem is lesz, mert ugyan szeretem a gyerekeket, de sosem szerettem volna) Julcsi szépen „dobott” a baráti köréből. Gyerek nélkül már „nem illettem bele a társaságába”, ezt onnan tudom, hogy meg is mondta.
Ő baba után már nem jött sehova, mert vagy nem volt pénze, vagy nem volt aki vigyázzon a gyerekre, ezért mindig én mentem hozzá. De amikor a gyerek nagyobb lett, már nem mondhattam előtte csúnya szavakat, nem beszélhettem a pasizásról (hogy a lurkó ne halljon ilyeneket), nem mondhattam el, hol nyaraltam, milyen koncerten voltam (hogy ne fájdítsam a szívét, amiért ő csak otthon kuksol a gyerekkel). Mivel így egyáltalán nem volt miről beszélnünk, elmaradoztam.
Ha igaz barátok vagytok, a gyerek nem áll közétek. Az én gyermektelen barátnőm végig segített, amikor a lányom kicsi volt, végig mellettem volt, miközben elváltam, vigyázott a gyerekre, amikor újra elkezdtem randizni és ő lesz a tanúm, amikor nyáron hozzámegyek a szerelmemhez, akitől éppen a második gyerekemet várom.