Kényelmetlen helyzetek
Klára úgy emlékszik vissza, az osztálytársaihoz képest viszonylag későn kezdett el “érni a teste”. „Már 14 éves is elmúltam, amikor félév alatt hatalmasat nőttek a melleim. Szinte az összes felsőmet, kabátomat le kellett cserélni, mert nagyon zavart, ahogy a többiek megbámulják az új melleimet. Volt, aki hozzá is ért, hogy megnézze valódi-e. Még kislány voltam és nagyon szégyelltem magam, elkezdtem kerülni a többieket és bő ruhákban járni.”
A középiskolás évei alatt egy kicsit jobb lett a helyzet: „Rájöttem, hogy előnye is van annak, hogy az átlagnál nagyobb melleim vannak, az egyetemi éveim alatt pedig már egészen megszoktam őket. Ami azonban még most is nagyon zavar, hogy futáshoz, edzéshez három sportmelltartót kell felvennem, hogy megfelelően tartsanak. Enélkül elképesztő hát-, és derékfájásom van utána.”
Ráadásul az evés is nehézkes ekkora mellekkel Klára számára. „Nagyon kell figyelnem arra, hogy ne egyem le magam. Ha étteremben vagyok, kínszenvedés számomra egyenes háttal ülni és úgy elfogyasztani a vacsorát, mert gyakorlatilag még a tányért is kitakarják a melleim. Nem könnyű így randizni” – avat be a titkaiba minket Klára, aki sokat gondolkodott már azon, hogy bejelentkezzen egy mellkisebbítő műtétre, de fél a fájdalomtól és a komplikációktól. Olvass még a témában
