Tipikus élethelyzetek, amiket minden fiús anyuka átél

Fogadni mernék, hogy a legtöbb fiús anyuka számára ismerős az a szituáció, mikor elindulunk a gyerkőccel motorozni vagy bicajozni, de ha belefutunk a közelben egy építkezésbe, garantáltan nem jutunk sokáig… Nincs mese, meg kell állni, és csak nézni, ahogy dolgoznak a gépek, forognak a fogaskerekek, markol a markoló, emelkedik a daru.

A kisfiam teljesen lenyűgözve bámulja a munkagépeket és azok irányítóit, én pedig eleinte feszengve, majd teljes belenyugvással állok mellette, és várom, hogy mikor unja meg (mert én már unom, persze). A munkások pedig, akik korábban beszólogattak meg füttyentettek nekem (és minden nőneműnek, aki a látóterükbe került), elnézően mosolyognak, anekdotáznak a saját gyerekükről, unokájukról, és az sem ritka, hogy felengedik a fiamat a munkagép vezetőfülkéjébe.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fiús anyukák egyik legnagyobb, a gyerkőc testi épségével kapcsolatos dilemmája a csemete legnemesebb testrészét érinti – avagy húzogatni vagy békén hagyni. Számtalan internetes (gyakran egymásnak teljesen ellentmondó) szakértői cikk és kevésbé szakértői, tapasztalt anyukás fórum végigböngészése, a kért és kéretlen tanácsok meghallgatása, valamint a lehetséges következmények mérlegelése után, na meg anyai megérzéseimre hagyatkozva én a békén hagyni elvet követem.

És bár eddig nem is volt semmilyen problémánk e téren, azért sose lehetek benne biztos, hogy ez a jó döntés, mint ahogy abban sem, hogy elég-e rá ez a pulcsi, vagy nagyon gáz-e, ha megnéz még egy rész Bogyó és Babócát, és a sort a végtelenségig lehetne folytatni – de hát ilyen bicikli ez a gyereknevelés.