Egy terhesség mindig csupa titok és izgalom, de sajnos a mostani helyzet nagyon sok nem várt izgalmat is hozott a kismamák életébe. Három különböző helyzetben lévő anyukát kérdeztünk, ők hogyan élik meg a várandósságot egy világjárvány közepén. Annyit előre is elárulhatunk: bár mindannyian aggódnak, az örömüket azért még a mostani, nagyon szokatlan és nehéz helyzet sem tudta elvenni.
A 27 éves Bianka az első babáját várja, és eléggé hullámzik a hangulata.
„Nagyjából akkor tudtuk meg, hogy babát várok, amikor elkezdtek jönni az első hírek a járványról. Ez már önmagában is aggasztó volt, de nem sokkal később az orvosomnak, akit választottam, át kellett adnia egy fiatalabb kollégájának, mert ő már elmúlt 65 éves, így most nem praktizálhat. Nekünk még sok időnk van, így az is lehet, hogy végül nála szülök majd, de semmit sem tudunk még biztosan.
Talán ez a legnehezebb, hogy semmit nem tudok előre eltervezni, nem tudom elképzelni, hogy mi hogyan lesz. A hangulatom eléggé ingadozó, van, amikor azt érzem, minden rendben lesz, ez csak egy első próbatétel, ezt is megoldjuk, ahogyan a többit is, ami még vár majd ránk, míg fölneveljük a fiunkat, máskor meg kétségbe esek és rettegek, olyankor úgy érzem, tehetetlen vagyok, és nem tudom, ki segíthetne.”
A 34 éves Judit a negyedik, és egyben utolsónak tervezett babáját várja, és nagyon meg tudja érteni a Biankához hasonló, első gyermeküket váró anyukákat.
„Hát ilyen terhességem korábban még nem volt, az biztos. Egyfelől szerencsésnek érzem magamat, mert nekem azért már van némi „rutinom”, ismerem a rendszert, tudom, mikor mi következik, melyik érték mit jelent, persze még így is sok bennem a kérdőjel, mert sok dolog máshogy alakul most, de el sem tudom képzelni, milyen lehet az, ha valaki első gyerekes anyukaként találkozik ezzel az egésszel.
Olyan szempontból kicsit csalódott vagyok, hogy mivel tudom, hogy ez lesz az utolsó terhességem, szerettem volna egy kicsit jobban kiélvezni, még ha három pici mellett nem is jut olyan sok idő a kismama-jógára, de azért legalább egy-két babaváró programra elmentem volna.
Nem ilyennek képzeltem, de azzal vigasztalom magamat, hogy nem semmi történet lesz majd elmesélni a fiamnak, hogy hogyan vártuk, és milyen időkben jött a világra.”
A 31 éves Anita programozott császárra készül, emiatt rajta kötelezően el fogják végezni a koronavírus-tesztet is.
„Izgulok, ugyanakkor jó kezekben is érzem magam. Minden alkalommal, amikor be kell mennem egy vizsgálatra, úgy érzem magamat, mint valami katasztrófa-filmben, a hőmérőzés, a sok maszkos egészségügyi dolgozó látványa valahol ijesztő, közben meg végső soron megnyugtató is, hiszen azt látom, hogy komolyan veszik a védekezést.
Az mindenképpen rossz, hogy most nem jöhet velünk kísérő, így az apuka lemarad az ultrahangokról, ellenben a kórház dolgozói nagyon készségesek és segítőkészek, pedig biztos rajtuk is nagy a nyomás és ők is aggódhatnak, de eddig minden kérdésemre válaszoltak, ha csak tudtak, mindig nagyon türelmesek és segítőkészek. Én megbeszéltem, hogy videózom a telefonommal a monitort, míg vizsgálnak, így otthon a férjemnek is meg tudom mutatni.
A műtét előtti teszttől kicsit izgulok, hiszen ha az pozitív lesz, hirtelen minden megváltozik, de próbálok nagyon vigyázni magunkra, így remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni.”