Körülbelül három hónapja diagnosztizált a nőgyógyászom PCOS-t (policisztás ovárium szindróma), illetve inzulinrezinsztenciát, amikor tanácstalanul azzal fordultam hozzá, hogy hónapok óta nem jön meg. Nem úgy, hogy össze-vissza, vagy késve, hanem úgy egyáltalán. Persze már több helyről hallottam ennek a szindrómának a létezéséről, de ahogy mindenki, én is úgy gondoltam, hogy á, ez velem biztosan nem fordulhat elő. Mindig is ügyeltem arra, hogy egészségesen étkezzek, sok-sok gyümölcsöt és zöldséget ettem, nem nassoltam esténként és rendszeresen edzettem.
Persze ez nem garancia arra, hogy soha semmi bajod nem lesz az életben, mint kiderült. Amikor megtudtam, hogy ez az állapot – nem szeretném betegségnek nevezni – azzal jár, hogy egy szigorú diétát kell folytatnom, kicsit megijedtem, de gondoltam, hogy biztosan menni fog, eddig is egészségesen éltem. Kiderült, hogy nem csak a szénhidrátokat kell innentől számolnom, de sok-sok olyan étel is van, amiről teljesen le kell mondanom. Az egyik ilyen a cukor. Meg is érkeztünk a témához – azaz hogyan szokj le a cukorról, mikor manapság szinte mindenbe tesznek?
A nagyobb sokk akkor ért, amikor kiszámoltam, hogy abban az aprócska adagban, amit általában reggeliztem vagy nassoltam, valójában mennyi cukor van.
Olvass még a témában
Bevallom, az elején nem volt egyszerű dolgom, hiszen mint kiderült, tényleg mindenben van cukor. Igen, mindenben, abban is, amiben nem gondolnád. Azaz nem csak a csokoládéban vagy a lekvárban, amiben egyértelmű, hogy cukor van, de a salátaöntetben, a szószokban, a thai kajában, a joghurtban, a gyümölcsökben, a müzliben, a kekszekben, üdítőkben és még sorolhatnám. Nem is az volt a gond, hogy mindenben cukor van, ez a kisebbik probléma.
