Amikor a tükör végre nem hazudik
A tanácsadáson ért az első igazi sokk, a szó legjobb értelmében. Ahogy a szakértő hölgy elkezdte próbálgatni rajtam a kendőket, hirtelen összeállt a kép: azért nem működtek rajtam a finom pasztellek, mert az én típusomhoz a vibráló, élettel teli színek passzolnak. Be kell vallanom, eleinte szabályosan megijedtem a királykék és a magenta látványától. Én, aki a smaragdzöldet is csak félve mertem bevállalni, hirtelen ott ültem a tükör előtt, és azt láttam, hogy az élénk színektől egyszerűen felragyog az arcom.
A tanácsadó végtelen türelemmel bátorított, rávilágítva, hogy ez egy folyamat: aki egyszer meglátja, mennyit ad az önbizalmának egy jól megválasztott árnyalat, az idővel egyre természetesebben fog beleállni a saját, valódi színeibe.
A nap végére nemcsak a ruhák, hanem az ékszeres dobozom sorsa is eldőlt. Óriási segítség volt, hogy kiderült: az arany sárgítja az arcomat, így gond nélkül adtam túl a régi darabjaimon, hogy helyet adjak a fehéraranynak, a palládiumnak és az ezüstnek. És óriási mázlim volt: kiderült, hogy a fekete iránti rajongásom nem volt teljesen alaptalan, hiszen ez az egyik olyan szín, ami – ha megfelelően használom – kifejezetten jól áll. Ma már sokkal kevesebb feketét hordok, de ha mégis, azt már nem rejtőzködésből, hanem tudatosan teszem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Hétfő reggel elküldjük a hét legolvasottabb Stílus-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
