Régebben idegesítettek a reklámok. Főként azért mert a legizgalmasabb résznél szakították félbe a filmet, amit éppen néztem. Ma már, – talán öregeszem?- mérhetetlen nyugalommal vetem bele magam a reklámfolyamba, s tanulmányozom a marketing-guruk azon tehetségét, amivel kényük-kedvük szerint megpróbálják manipulálni az embereket. Élvezem a bankok acsarkodó versengését a pénzünkért – a hangzatos ígéreteiket, és a „tájékoztatás nem teljes körű”-ségét, ahol az elolvashatatlanul apró betűs részben rejlik a lényeg. Érdekes a mobilszolgáltatók hangos versenye is, ahol 0 Ft-ért okos- telefonok, laptopok, internet hozzáférés kapható – csak később győzze fizetni az ember a havi részleteket. Kifejezett kedvenceim a gyógyszer-reklámok, ahol egyetlen szem pirula megoldást jelent minden testi-lelki nyűgre, a láz megszűnik, a köhögés elmúlik, a rossz közérzet elillan, s táncra perdül minden fájós ízület.
A legjobb mégis a zaklis leves porok és fűszerkeverékek marketingje: gőzölgő levesek, ínycsiklandozó ropogós sültek, nyálelválasztást garantáltan beindító ételek sorakoznak előttünk már-már elhitetve, hogy mindez tényleg fényévekkel jobb, mint a valódi friss alapanyagokból, zöldségekből, gyümölcsökből valódi fűszerekkel készült ételek. Ráadásul nem győzik hangsúlyozni, hogy az általuk kreált gyors levesek mennyire egészségesek, s még a fogyókúrázók is lelkiismeret nélkül ehetik. S itt a kulcsszó: fogyókúra. Minden második magyar nő (és egyre több férfi) napjainak megkeserítője. De náluk legalább valóban ajánlott a fogyasztásuk. Ha másképp nem is, de néhány tasak instant étel után, hatékony lesz a fogyókúrájuk, mert még az evésről is leszoknak miatta.