Hiba elismerése
A szüleim sosem szégyellték, ha kiderült, hogy valamiben nem volt igazuk. Gond nélkül elismerték, ha tévedtek és nem derogált nekik tőlünk, gyerekektől bocsánatot kérni. Csak később döbbentem rá, hogy ez mennyire ritka jelenség.
Evés
A szüleim sosem erőltették az evést. Nem az volt a szokás, hogy teleszedték a tányéromat az utált kajával, aztán előadták az „Afrikában éheznek” szöveget - ahogy sok osztálytársam szülei tették. Én és az öcsém magunknak szedtünk, abból és annyit, amennyit akartunk. Ha mégis meghagytunk egy kicsit, nem szúrtak le miatta és ha valami nem ízlett, elfogadták. Ez fontos volt ahhoz, hogy a mai napig egészséges kapcsolatom van az étellel, szeretek enni, de „felelősségteljesen” teszem.
Olvass még a témában
Privát szféra
Tudom, ez ritka, de az én szüleim mindig tiszteletben tartották a magánéletem, Mindig kopogtak, mielőtt bejöttek a szobámba, a leveleimet sosem bontották fel, a számítógépembe, telefonomba sosem néztek bele. Ennek köszönhető, hogy sosem titkoltam előlük semmit és tudtam, hogy minden gondommal hozzájuk fordulhatok.
A cikk folytatódik, lapozz!
