Néhány párkapcsolatban idővel megváltozik a partneri viszony és nem éppen előnyére: inkább hasonlít a páros egy elégedetlen szülőre és huncut gyermekére, mint egy szerelmespárra.
Biztosan ismerős a tipikusnak mondható helyzet: a pár női tagja irányítja a háztartást, ő osztja be a pénzt és dönt minden fontos dologról, a férfi pedig amolyan boldog passzivitásban éldegél. Láttunk már ilyet. Akár még kényelmesnek is hihetnénk az efféle forgatókönyv szerinti életet, már ha mindkét félnek megfelel a rá osztott szerep.
Valójában azonban nem úgy élnek, mint egy felnőtt pár, hanem mint anya és gyermeke: az egyiké a felelősségteljes felnőtt szerep, a másiké a gondtalan gyereké.
Általában a nők a felnőttek
A nők gyakran egyedül maradnak a felnőtt szereppel és érettebb társra vágynak. A gyerek szerepét magára öltő férfi pedig úgy érezheti, hogy bármit csinál, soha nem elég jó. Így a kezdetben kényelmesnek tűnő leosztás sok konfliktus forrásává válhat.
Jellegzetes, hogy a felnőtt szerep jut leggyakrabba a nőknek, a gyereké a férfiaknak. Sok férfi azért kerül bele ebbe a szerepkörbe, mert már gyerekkorában sem várták el tőle, hogy felelősséget vállaljon. Később boldog agglegényként büszkén hangoztatják önállóságukat, amely mögött sokszor a bizonytalanság van, hogy nem tudják, hogyan teremtsenek közös otthont valakivel.
Ha találkoznak egy olyan nővel, aki átveszi a felnőttek szerepét, vagyis dönt, felelősséget vállal és összetartja az otthont, az megnyugtató számukra és boldogan válnak újra gondtalan gyerekké. Cserébe elviselik a „felnőtt” utasításait, dorgálását („már megint nem dobtad ki a szennyest” vagy „a hűtőben a kék dobozban találod a vacsorád, nehogy valami mást egyél meg!”)
A problémák kezdete
A kezdeti elégedettséget azonban hamar felválthatja az elégedetlenség – leginkább a nő részéről. Frusztrálja, hogy minden feladat rá hárul és a felnőtt szerep fárasztóvá válik. Inkább intimitást, megértést várna el partnerétől. Nem érti, hogy a férfi, aki nagyszerű és eredményes a szakmájában, miért nem tudja, hol a porszívó vagy miért képtelen csak egy csészét is elmosni maga után. A férfi pedig beleunhat az állandó kritikába és felette gyakorolt kontrollba. Végül mindenkinek elege lesz a másikból.
A nők egyre követelőzőbbek lehetnek ezen a ponton, mindenbe belekötnek vagy visszahúzódnak és hallgatásukkal próbálnak érdeklődést kicsikarni a másikból. A férfiak dühössé válhatnak a kialakult helyzet miatt, passzivitásba vonulhatnak vagy tessék-lássék módon végzik el a feladatokat, amit párjuk elvár tőlük.
Az egyetlen közös pont, hogy mindkét fél azt gondolja, ő van rosszabb helyzetben.
A kialakult helyzetért mégis egyformán felelősek, hiszen közös összjáték miatt jutottak el idáig. Érdekes módon ugyanez a dinamika azonos nemű pároknál is hasonlóan játszódik le. A kialakult konfliktus tehát nem feltétlen a nemek közti különbségben keresendő.
A megoldáshoz is mindkét félre szükség van: kezdetben megfelel, ha képesek újratárgyalni kijelölt feladataikat és nem evidensnek venni, hogy kire mi hárul vagy éppen mi nem.