Úgy tűnik, a 2018-as év még a válások terén is tudott valami újat hozni, mégpedig egészen groteszk, néhányunk számára fura, néhányunk számára viszont felszabadító formában – ezek a válási ceremóniák.
Igen, jól olvastad, nemcsak ordítozva-sírva lehet szétválni: létezik a szép ruhába csomagolt, ünnepélyes, az egész család számára megható és egyben pszichológiailag is helytálló jelenség, a válási „buli”, hivatalosabb nevén ceremónia. Ennek a szabályait az elváló pár fekteti le: aki elég drámai, az simán felveszi az esküvőn viselt ruháját (mondjuk, ha ettől sem hatódik meg a pár és nem esnek egymásnak azonnal szenvedélyes csókokkal, akkor annak a szerelemnek tényleg vége van), de persze a visszafogottabb, vacsorázós-közösen bulizós események is kísérhetik ezt az egyébként talán nem is annyira rossz szokást.
Hiszen gondolj csak bele: ha már végleg zátonyra futott volna a házasságod és tiszta lelkiismerettel, minden próbálkozás után mindketten úgy döntenétek, hogy végleg vége, nem lenne csodálatos érzés úgy elbúcsúzni a férjedtől (és egyben az életedet teljes mértékben megváltoztató embertől), hogy kimutatod a hálád a rengeteg szeretetért és meghitt pillanatért, amit kaptál tőle? Hiszem, hogy ez nem arról szól, ki mit rontott el – ez inkább a hivatalos és felnőtt, mégis emberi oldalát kapja el a válásoknak. Olvass még a témában
Megint mások pedig már egyenesen szívfacsarónak élik meg a gondolatát is egy ilyen válásnak – őket is meg lehet érteni, hiszen egészen kiskorunk óta arra neveltek minket, hogy meg kell találnunk a tökéletest, a nagy Ő-t, akivel minden flottul fog menni; és persze az is egy kimondatlan “szabály”, hogy a házasság márpedig örökké szól és nem szállhatunk ki belőle csakúgy. Szép elképzelések ezek, de a gyakorlat mást mutat; ha válás van, akkor nincs mese, el kell fogadni -és ami a legnehezebb- fel kell dolgozni, hogy amiben hittünk, amiért dolgoztunk, annak vége.
