Megint mások pedig már egyenesen szívfacsarónak élik meg a gondolatát is egy ilyen válásnak – őket is meg lehet érteni, hiszen egészen kiskorunk óta arra neveltek minket, hogy meg kell találnunk a tökéletest, a nagy Ő-t, akivel minden flottul fog menni; és persze az is egy kimondatlan “szabály”, hogy a házasság márpedig örökké szól és nem szállhatunk ki belőle csakúgy. Szép elképzelések ezek, de a gyakorlat mást mutat; ha válás van, akkor nincs mese, el kell fogadni -és ami a legnehezebb- fel kell dolgozni, hogy amiben hittünk, amiért dolgoztunk, annak vége.
Szerintem, ha a pár mindkét tagja – persze minden lehetséges intézkedés, harc és megfeszített munka után – úgy dönt, hogy külön vágányokon kell folytatni, az ünneplésre méltó. Mégpedig azért, mert abban a világban, ahol a két hónapja még turbékoló szerelmesek minden szennyesüket kiteregetve egymás lejáratásába kezdenek a közösségi oldalaikon, kirívó (és megnyugtató) példa, ha a házasságukat végleg megszakító emberek megadják egymásnak azt a tiszteletet és hálát, amivel úgy érzik, tartoztak a másiknak.
Persze mindenki döntse el maga, hogy a zárat lecserélve, a gyerekeket ide-oda cibálva szeretne-e végképp búcsút inteni a valaha élete szerelmének titulált embernek; vagy -kivételesen jó értelemben- követve a trendeket meghitten, az egész család, esetleg a barátok jelenlétében mondaná ki a boldogító “köszönöm”, “hálás vagyok”, “mindig fontos leszel nekem” és “viszlát”-szavakat. Olvass még a témában
„Ebéd közben a kutyával nyalatta a lábujjait” A legfurcsább dolog, amit vendégségben láttál
Most komolyan?? 10 idegesítő dolog a filmekben, amiről Hollywood nem tud leszokni
A kedvenc gyümölcsös lakberendezési kiegészítőink a nyári időszakra
5 módszer, ami légkondi nélkül is hűvösebben tartja a lakást
Képek forrása: instagram.com, zimmytws/Depositphotos.com
