A kijárási korlátozások még azoknak is plusz stresszt visznek az életükbe, akik egyébként boldog érzelmi háttérrel rendelkeznek, és olyan emberekkel zárkóznak be a házi karanténba, akiket szeretnek. De vannak azok a pechesek, akik pont a kijárási korlátozás előtt szakítottak, és azóta még nem tudnak külön költözni – ilyenkor hogyan lehet megoldani, hogy ne essetek egymás torkának, és minél kevésbé sérüljetek lelkileg? Van egy jó hírünk: nem biztos, hogy szörnyű élménynek kell lennie, ha együtt éltek szakítás után is.
Egy szakítás normál, karanténmentes időszakban is elég nehéz – főleg akkor, ha együtt éltetek, és szét kell költöznötök. Egy éra lezárul, az emlékek fájdalmassá válnak, és sokat segít, ha legalább egy darabig egyáltalán nem látjátok egymást, még a közösségi médián keresztül sem. Ha azonban karanténban jöttök rá arra, hogy nem illetek össze valójában, a kijárási korlátozások miatt legalább egy darabig muszáj a nap 24 órájában egymást nézegetnetek.
Először is: szakértők szerint a legfontosabb, hogy egy szakítás után mindketten lenyugodjatok, és eltűnjenek belőletek az első heves érzések. Ezért, ha megtehetitek, menjetek be dolgozni, vagy sétáljatok minden nap külön egy órát, ami segít abban, hogy egy kicsit kitisztuljon a fejetek. Egészen addig minél jobban szeparáljátok el az élettereteket: ha szerencsések vagytok, és legalább két hálószoba van a lakásban, költözzetek külön egyikbe és másikba, és éljetek úgy, mintha csak lakótársak lennétek. Töltsetek el minél több időt a saját lakóteretekben, és ne beszélgessetek, csak ha nagyon muszáj.
Szakítás után ugyanis jót tesz az embernek, ha egy kicsit kihelyezi magát a szituációból, karanténhelyzetben pedig valószínűleg ez a legtöbb, amit tehetsz az ügy érdekében.
Ha egyikőtök sem jár be dolgozni, és nemcsak együtt éltek, de home office-ból együtt is dolgoztok, meg kell beszélnetek, hogy hogyan osszátok be az időt és a teret most, hogy nem vagytok tovább egy pár. Próbáljatok meg kitalálni egy olyan napi rutint, ami mindkettőtöknek működik, és amivel minimalizálni tudjátok azt az időt, amit egy helyiségben kell töltenetek. Ha valamelyikőtök megteheti, inkább járjon be a munkahelyére, ha meg tudja oldani minimális tömegközlekedéssel, biztonságosan. Minden lehetséges eshetőséget beszéljetek át: mi marad a korábbi viselkedésmintákból, együtt néztek ugyanúgy filmet, együtt főztök, vagy innentől mindent külön rendeztek? Szóltok egymáshoz, vagy csak akkor, ha nagyon muszáj?
Arra igazán érdemes odafigyelni, hogy hiába érzed magad rosszul, vagy mérges, ideges és frusztrált, ne töltsd ki a dühödet az exeden.
Lehet, hogy rövid távon jól esne, de hosszú távon a saját lakószituációdat nehezítenéd meg vele, és a mostaninál is több feszültséget keltenél. Próbálj meg felnőttként viselkedni, bedobozolni a mérgedet, és majd akkor kiadni, ha végre külön tudtok költözni.
A legfontosabb egy ilyen szituációban talán mégis az, hogy határozzátok el magatokat: figyeljetek oda, hogy ne mosódjon el a kapcsolat és a szakítás határvonala, ne legyetek félig együtt, félig külön, mert hosszú távon nagyon rosszul jártok vele, és folyamatos stresszhelyzetbe kerültök tőle. Ha már egyszer a szakítás mellett döntöttetek, maradjon is így – ha valamelyikőtök megbánta, az kommunikálja inkább, de egy furcsa kettős játszmába semmiképp ne menjetek bele.