Ez az állapot persze éppolyan ijesztő volt, mint amilyen felszabadító, hiszen a teljes függetlenség mellé akkoriban vajmi kevés anyagi biztonság társult – mondhatni, semmi.
Mégis, abban a szűkös szabadságban volt valami mámorító: a tudat, hogy bármelyik vonatot vagy repülőgépet választhatom, ha elég bátorságot gyűjtök hozzá.
Ebben a felfokozott állapotban költöztem néhány hétre Budapestre, bízva abban, hogy a nagyváros zaja majd megadja a választ a jövőmet feszítő kérdésekre. Miközben az álláshirdetéseket bújtam és interjúkra jártam, a képernyőn rendre felvillantak azok a távoli világok, amelyekről korábban csak álmodoztam. Az önkéntes munka gondolata, különösen a távoli kontinenseken végzett természetvédelmi vagy szociális tevékenység mágnesként vonzott. Emlékszem, hányszor képzeltem el magam Ecuador esőerdőiben, amint fákat ültetek, vagy egy eldugott afrikai faluban segítek a helyieknek, messze a magyar hétköznapoktól.
Néhány helyre a jelentkezésemet is elküldtem: minden egyes e-mail után egy kicsit messzebb éreztem magam az itthoni biztonságtól, és közelebb ahhoz a kalandhoz, ami alapjaiban írhatta volna át a sorsomat. Olvass még a témában
Egy őszi alapanyag, amit eddig rosszul használtál, pedig igazi komfortkaja lehet belőle
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Ezért lehet ismerős valaki, akivel először találkozol
Ezekkel az apró mindennapi lépésekkel te is rengeteg áramot spórolhatsz
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
