2. Változik az énidő
Egy hároméves kislány mellett most kezd egyre több szabadidőm lenni, de az ősszel kezdődő óvodáig alighanem még kész logisztika marad az életünk. Amit viszont biztosra tudok, az énidőm nagyjából a nullával egyenlő. Ugyanez igaz azokra az újdonsült párokra, akik fülig szerelmesek, bár ők más okból nem foglalkoznak saját magukkal: számukra megszűnik az „én” és csak a „mi” létezik.
Állandó összebújások, közös falatozások, nyaralások, programok… Nem csoda, hogy ilyenkor inkább a mozi mellett döntünk az izzasztó edzés helyett, és feladjuk a reggeli kocogást, csak hogy még egy kicsit együtt lehessünk a munka előtt.
Bár a lelkieket tekintve szomorú, ez az időszak nem tart sokáig, és a többség visszatér a régi kerékvágásba, amint kicsit halványul a rózsaszín köd. Ismét több az énidő, a tenni akarás és sokan újra jobban odafigyelnek magukra – különösen akkor, ha negatív változásokat fedeznek fel a külsejükön. Azonban sokan inkább belesüppednek a kényelembe, esetleg elvesztik a visszatérés lehetőségét, mert belevágnak a családalapításba, amikor is felbukkan a korábban említett dilemma, és nagyon nehézzé válik a saját magunkra szánt idő rendszeresítése.
Kép: arastorguev/depositphotos.com Olvass még a témában
