VILÁGGÁ MENTEM –állt az asztalon hagyott gyűrt papírlapon ákombákom betűkkel a kijelentés – hatalmas pánikot okozva a családban.
„Hogy tehette ezt? És főként miért? Hiszen annyira jó fiú, jól tanul, sportol, segít, soha egy bántó szó el nem hangzik a szájából; bármit elmondhat őszintén, rengeteg barátja van, mindent megteszünk azért, hogy boldog legyen” – cikáztak az anya fejében a gondolatok.
„ Nem figyeltem rá eléggé, mindig csak a munkámon járt az agyam, ahelyett, hogy vele foglalkoztam volna. Hányszor könyörgött, hogy menjek el vele a meccsre!”- csapott hatalmasat a levegőbe az apa.
„Tegnap leszidtam a trehánysága miatt. Kár volt egy ottfelejtett cipőért akkora patáliát csapnom – szipogott a nagymama.
„Kis majom! Ha azt hitted, hogy engedély nélkül bejöhetsz a szobámba és turkálhatsz a holmijaim között – nagyot tévedtél. De ezért nem kellett volna elszöknöd! Hol lehet most? Biztos fázik, éhes.” – morfondírozott a nagylány – sírásra görbülő szájjal.
Ajtócsapódás szakította félbe a gondolatmenetét. – Sziasztok! Megjöttem! Nagyon hideg van kint, de gondoltam leseprem Erzsi néni előtt a havat, nehogy elcsússzon. – tette le a kabátját a hidegtől kipirosodott arccal a kisfiú. – Drága kisfiam! Annyira aggódtunk érted! – szorította magához szorosan az anyja. – Ilyen üzenetet hagyni! Nem szép dolog… – lóbázta meg a papír fecnit az orra előtt az apja. A kisfiú csodálkozva nézett családjára. – Ja! Házi feladatként fogalmazást kellene írni „Világgá mentem!” címmel, de semmi nem jutott az eszembe – hiszen Nekem mi okom lenne rá?
– …