„Kis majom! Ha azt hitted, hogy engedély nélkül bejöhetsz a szobámba és turkálhatsz a holmijaim között – nagyot tévedtél. De ezért nem kellett volna elszöknöd! Hol lehet most? Biztos fázik, éhes.” – morfondírozott a nagylány – sírásra görbülő szájjal.
Ajtócsapódás szakította félbe a gondolatmenetét. – Sziasztok! Megjöttem! Nagyon hideg van kint, de gondoltam leseprem Erzsi néni előtt a havat, nehogy elcsússzon. – tette le a kabátját a hidegtől kipirosodott arccal a kisfiú. – Drága kisfiam! Annyira aggódtunk érted! – szorította magához szorosan az anyja. – Ilyen üzenetet hagyni! Nem szép dolog… – lóbázta meg a papír fecnit az orra előtt az apja. A kisfiú csodálkozva nézett családjára. – Ja! Házi feladatként fogalmazást kellene írni „Világgá mentem!” címmel, de semmi nem jutott az eszembe – hiszen Nekem mi okom lenne rá?
– …
