Néha azonban elég egyetlen mondat, egy mozdulat vagy egy egészen hétköznapi pillanat ahhoz, hogy valaki más szemmel nézzen a párjára. Három olvasónk mesélte el, mi volt az a pont, amikor tudták: innen már nincs visszaút.
„Ott döntöttem el, hogy szakítok”
A 34 éves Anna négy éve volt együtt a párjával, amikor egy teljesen átlagos hétköznap este olyan dolog történt, ami után már nem tudott ugyanúgy nézni rá.
„Nem volt nagy veszekedésünk, sőt, igazából egészen jó időszakunk volt. Egyik este azonban szóba került, hogy a hétvégén meglátogatnánk az édesanyámat. Ő nem szerette különösebben az anyukámat, de addig legalább próbált normális lenni vele. Aztán egyszer csak azt mondta, hogy nem akar jönni, mert neki nincs kedve két napot olyan emberek között tölteni, akik szerinte ‘nem normálisak’. Megkérdeztem, hogy ezt most komolyan mondja-e, mire közölte, hogy persze, és különben is, az én családom mindig csak problémát jelent.” Olvass még a témában
Nem szeretném, hogy a szüleim ott legyenek az esküvőmön – pedig nem is vagyunk rosszban
A legénybúcsú már rég nem a vőlegényről szól – sokkal inkább a barátok ürügye a dorbézolásra
Amióta nem beszélünk meg minden konfliktust azonnal, sokkal jobb lett a párkapcsolatunk
„Minden nap beszéltünk, mégsem engem választott” – érzelmi intimitás elkötelezettség nélkül
Anna szerint nem maga a mondat volt az igazán fájó, hanem ahogy elhangzott.
„Ott ültem vele szemben, és egyszer csak azt éreztem, hogy valami kikapcsolt bennem. Addig mindig azt gondoltam, hogy ha baj van, majd megbeszéljük, és ha kell, egymás mellett állunk. Akkor viszont rájöttem, hogy én valójában már régóta egy olyan ember mellett élek, aki nem adja meg nekem ezt a biztonságot. Aznap este még nem szakítottam vele. De ott döntöttem el. Pár héttel később megtettem, és azóta sem bántam meg.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
