Van az a bizonyos belső hang, amiről mindenki annyit beszél, de csak kevesen hallják igazán. Nem azért, mert szupererő kell hozzá, egyszerűen csak nem tanította meg nekik senki, hogy hogyan is kellene elkezdeni. Most ebben segítünk neked!
Egó vs intuíció
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan tudnád megkülönböztetni az egót az intuíciótól. Valóban, eleinte nagyon nehéz lesz, mert a sors fintora, hogy az egó néha sokkal meggyőzőbben érvel. Egy egyszerű példa mentén haladva bemutatjuk neked, hogy mire is gondolunk. Julcsi, példánk főszereplője éli a felszínesen boldog életét, de már régóta érzi, hogy valami nem kerek. Még azt is meg tudja fogalmazni, hogy a munka terén nem érzi magát kiteljesedettnek, de ugyebár ez az élet rendje és valamiből fizetni kell a számlákat.
Néha érkezik egy kis fénysugár, hogy mennyire boldog, amikor fest és mennyire szívesen csinálná ezt főállásban. De hát már egész korán megtanították neki a szülei, hogy a művészetből nem lehet megélni, vagy maximum oltári szerencse kell hozzá. Julcsi ezzel a lendülettel el is űzi a festéssel kapcsolatos gondolatait és vissza is tér a tisztességes munkájához.
Majd felkel egy nap és azt érzi, hogy valami nincs rendben. Sajog a válla, a háta, a dereka és egész nap legszívesebben aludna. Sebaj, erre találták ki a kávét, amiből van bőven az irodában. Iszik is gyorsan párat, majd visszaül az asztalához és esete elmegy egy masszőrhöz. Jól át is masszírozza és pár alkalom után meg is szűnik a hátfájása. Majd hirtelen a semmiből emésztési problémái lesznek. Elmegy orvoshoz, nem találnak semmit, kap valamilyen gyógyszert, majd kicsit jobban lesz.
Egyik nap a festészetről álmodik és arról, hogy egy híres galériában állítja ki képeit. Felkel és még mindig ebben a felpörgött állapotban találja magát. Aztán jön a hidegzuhany és vissza a valóságba. A munkahelyére menet felfigyel egy festőkurzus szórólapjára, sőt a villamoson ülve meglát egy gyönyörű kiadó üzlethelyiséget. Arra gondol, hogy milyen szerencsés az, aki egész nap festhet, miközben ő egy gép előtt ülve robotol. A napjai, viszont továbbra is ugyanúgy folytatódtak…
Néha érkezik egy kis fénysugár, hogy mennyire boldog, amikor fest és mennyire szívesen csinálná ezt főállásban. De hát már egész korán megtanították neki a szülei, hogy a művészetből nem lehet megélni, vagy maximum oltári szerencse kell hozzá. Julcsi ezzel a lendülettel el is űzi a festéssel kapcsolatos gondolatait és vissza is tér a tisztességes munkájához.
Majd felkel egy nap és azt érzi, hogy valami nincs rendben. Sajog a válla, a háta, a dereka és egész nap legszívesebben aludna. Sebaj, erre találták ki a kávét, amiből van bőven az irodában. Iszik is gyorsan párat, majd visszaül az asztalához és esete elmegy egy masszőrhöz. Jól át is masszírozza és pár alkalom után meg is szűnik a hátfájása. Majd hirtelen a semmiből emésztési problémái lesznek. Elmegy orvoshoz, nem találnak semmit, kap valamilyen gyógyszert, majd kicsit jobban lesz.
Egyik nap a festészetről álmodik és arról, hogy egy híres galériában állítja ki képeit. Felkel és még mindig ebben a felpörgött állapotban találja magát. Aztán jön a hidegzuhany és vissza a valóságba. A munkahelyére menet felfigyel egy festőkurzus szórólapjára, sőt a villamoson ülve meglát egy gyönyörű kiadó üzlethelyiséget. Arra gondol, hogy milyen szerencsés az, aki egész nap festhet, miközben ő egy gép előtt ülve robotol. A napjai, viszont továbbra is ugyanúgy folytatódtak…