Címlap / Életmód / Család / Összezárva 0-24-ben: ezt tanultam a...

Összezárva 0-24-ben: ezt tanultam a gyereknevelésről az elmúlt hetekben

Írta Szabó Erzsébet 2020.05.15.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Nem változott sokat az életünk az elmúlt hetekben, nagyon sok minden ugyanabban a mederben folyik tovább, mint eddig. Mindig is azok közé a szülők közé tartoztam, akik szeretnek sokat lenni a gyerekükkel (és munkakörülményeik miatt meg is tehetik, hogy élvezzék a társaságát), ezért aztán az óvodából is mindig elhoztam ebéd után a kislányomat. A 0-24 ugyanakkor nekünk is újdonságot jelentett, különösen így, a nagyszülők segítsége nélkül. Korábban is szinte mindent nekem kellett megoldanom, ugyanis a kislányom apukája külföldön dolgozik, tehát nekünk inkább az volt a szokatlan, hogy végre egy családként üzemelhetünk, ám kívülről ezúttal nem kapunk segítséget. Sokkal rosszabbra készültem, mint amit végül kaptam: egymásról és a gyereknevelésről is hasznos dolgokat tanultunk meg.

Nincs jobb feltöltődési lehetőség a természetnél

Mivel a Bakony kellős közepén lakunk, és ötpercnyi séta után máris az erdőben találjuk magunkat, eddig is sok időt töltöttünk a természetben. Most azonban különösen gyakran látogattuk az erdőt, ha az időjárás engedte, minden délután valamilyen eldugott túraútvonalat jártunk be. Igyekeztük változatossá tenni a kislányunk számára is a programokat: hozhatta a kis kosarát, amibe érdekes dolgokat gyűjthetett, szedtünk medvehagymát, pitypangot, amikből itthon finomságokat főztünk.

Milyen partner illik hozzád a születési hónapod szerint?

Ahogy melegedett az idő, úgy bújtak elő a földből az újabb növények, amik iránt ő is elkezdett érdeklődni, így külön program volt, hogy közösen kerestük ki a számunkra is ismeretlen virágokat.

Ugyanez volt a helyzet az állatokkal, a rovarokkal, így a borongósabb napokon már egy kicsit speciálisabb könyvek, témák kerülhetnek elő itthon, a négy fal között. A legjobb feltöltődést mégis a piknik jelentette: minden séta alkalmával a természetben uzsonnáztunk, és ez lett minden egyes karantén-nap fénypontja. Mindannyian érezhettük a saját bőrünkön, milyen bezárva lenni az otthonunkba, de még a mi szerencsés helyzetünkben is kézzel fogható volt, milyen felemelő ereje van a természetben töltött időnek.