Nem hiszem, hogy az idő múlásával a nagyszülők-unokák közötti kapcsolat számottevően változna, legalábbis én nem tartok attól, hogy a szüleim valamiért másként imádják az unokájukat, mint ahogy az én nagymamám szeretett engem. De az a kép, amit mi láttunk, és tapasztaltunk, ami számunkra a „klasszikus” nagymamát és nagypapát jelentette, hamarosan el fog tűnni – ha nem tűnt már el teljesen.
Egy gyerekkori idill, ami sokunknak megadatott
Kisvárosban nőttem fel, és mivel én voltam a legkisebb unoka, már csak a kertészkedéssel, befőzéssel járó munkákat, élményeket tapasztaltam meg, az állattartás örömeivel csak a szomszédban levő baromfiudvarnak köszönhetően ismerkedhettem meg közelebbről. Imádtam. Majd megőrültem, mikor lesz már este, és mikor mehetek tápot adni a nyulaknak, moslékot önteni a malacoknak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
