Nem a génekről van szó. Legalábbis nem csak azokról. Hanem arról, hogy mielőtt bármit is tudtál volna a testedről, már volt valaki, aki megmutatta neked, hogyan kell egy nőnek a saját testéhez viszonyulni. Ez az ember az esetek nagy részében az anyukád volt. És amit látott, amit mondott, amit tett a tükör előtt, az megragadt, sokszor úgy, hogy évtizedekig észre sem vetted.
Amit gyerekként láttál
Emlékszel, hogyan állt az anyukád a tükör előtt? Hogyan kommentálta magát, ha felpróbált egy ruhát? Hogy mit mondott, amikor visszatért a nyaralásról, és a képeken meglátta magát? Sok nőnek ezek apró, semmisnek tűnő emlékek, egy félmondat itt, egy sóhaj ott. De a gyerek mindent lát, és mindent eltárol. Ha az anyukád azt mondta, hogy „kövér vagyok„, te megtanultad, hogy a testet ilyen mondatokkal kell értékelni. Ha soha nem evett tortát, mert „nem fér bele”, te megtanultad, hogy az étel és a test között valami bonyolult egyenlet van. Ha dicséretért le kellett fogyni, te megtanultad, hogy a tested értéke változó, és folyamatosan teljesíteni kell érte. Ezeket nem mondta ki egyenesen. Nem kellett. Elég volt látni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
